HTML

Studiolum

Utolsó kommentek

  • ruzio1: HIRTV_a a youtubon ha ezt beütitek meg lehet nézni ,benkőt ,és szabót is ők az ingatlanbazár ,és a... (2012.02.13. 08:41) Az EXE-csalás
  • Brannagh: @Pikniktanya: kedves Hajni! A jogszabályszöveg nem ivòvizet írt, csak vizet. ÚGy gondolom, itt a ... (2012.02.10. 08:56) A komfortfokozatokról
  • Pikniktanya: Üdvözlet! Újságíróként szeretnék érdeklődni, egy cikkel kapcsolatban lenne szükségem a fenti törv... (2012.02.08. 09:49) A komfortfokozatokról
  • Mooseer: Kizártnak tartom, hogy Blackword-del pereskedne ez az oldal. Véleményem szerint az ingatlanbazár.c... (2011.12.02. 10:15) Az EXE-csalás
  • brahamb: abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=0/Sajtokozlemenyek&dok=20100517_ABI_1 (2011.11.20. 13:57) Az EXE-csalás
  • Utolsó 20

A tihanyi alapítólevél szerkesztési elemei

Brannagh 2013.10.19. 21:01

1. BEVEZETÉS

Fohász:

KRISZTUS. AZ OSZTHATATLAN SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN.

Megnevezés:

ANDRÁS ISTEN SEGÍTÔ KEGYELMÉBÔL A MAGYAROK GYÔZHETETLEN KIRÁLYA.

2. TÁRGYALÁS

Arenga:

Minthogy némely halandók elméjükben többnyire elgyöngülve akár lustaság folytán akár vétkes hanyagságból, s igen gyakran a világi dolgoknak hamarosan múló gondjai miatt is tudatlanul, mert nem emlékeztek rá, könnyelműen a feledésnek adták át, amit láttak és hallottak, ezért a tudósok, bölcselők s atyáink igen sokan tanácskozással, okossággal és iparkodással rájöttek, hogy amit az emberi nem fiai helyesen elhatároztak, azt a mindig szorgalmas írnokok keze által betűk emlékezetére bízzák, nehogy annak avultsága folytán nyoma se maradjon a későbbi kor utódaiban.

Közzététel:

Minthogy tehát ezt ők hasznosnak és jónak látták, s hogy a jelenkori összes bölcsek is lássák ugyanazt még hasznosabbnak és kitûnônek, ezért...

Rendelkezés:

András a legkeresztényebb jogart viselő hatalmából folyó parancsából ezen ünnepélyes hártya tanúbizonyságába foglalni rendelte — amint azt jelen oklevél sorjában megmutatja — hogy miket adott Szűz Máriának és Szent Anyos püspöknek és hitvallónak a Balatin (Balaton) fölött a Tichon (Tihany) nevű helyen lévő egyházához a saját és felesége, fiai, leányai és valamennyi élő és megholt atyafia üdvéért megművelt vagy parlagon fekvő földekben, szőlőkben, vetésekben, szolgákban, szolgálókban, lovakban, ökrökben, juhokban, disznókban, méhekben s ezeknek őrzőikben, valamint az illő egyházi felszerelésekben. Odaadta ugyanis a fent említett dicső király az előbb írt helyet ott a szigeten, ahol az egyház alapíttatott, s ennek a határai így jegyeztetnek fel: egy tó van körülötte és egy töltés, amely a régiek keze munkájával készült; ezeken belül minden nádas és halászóhely ide tartozik. Ugyanebben a tóban van egy Petra nevű hely, amely a többiekkel együtt ide tartozik. És tudja meg mindenki, hogy ami gyümölcsös, kaszáló és más egyéb — a szőlőkön kívül — a szigeten van, ide tartozik. A királyi rétek pedig,amelyek a szigethez legközelebb fekvő falu mellett terülnek el, ugyanezt az egyházat illetik. Van egy rév is ezen a tavon, s ez hasonlóképpen hozzá tartozik. Azon a Fuk (Fok, ma a Sió) nevű patakon ugyanis, amely a mondott tóból folyik ki, van egy hely, ahol a népek átjárnak, néha a hídon, gyakran pedig a gázlón át, s ez szintén ide tartozik. Másik hely az, aminek Huluoodi (kb. Hullódi) a neve, ez szintén a tónál kezdődik és egészen ide tartozik; hasonlóképpen mindaz, ami ettől a Huluooditól a kis hegyig és ettől a Turku tóig fekszik, amelynek a fele a népé, fele pedig az egyházé. Ez a hely egészen a Szakadatig, innen a nagy útig, azután az Aruk (Árok) szögletéig, majd a Seg-ig (dombig) és tovább Ursa-ig, innen pedig a nagy tóig terjed. Ezen kívül van egy másik szénakaszálásra alkalmas és megfelelő hely a Zilu kút (Szil-kút) és a Kues kút (Köves-kút) között, amely ide tartozik. Hasonlóképpen ide tartozik egy másik jó szénatermő hely, a Kerthel (Kerthely=bekerített hely). A fent mondott egyházhoz tartozik továbbá egy hely, amely ugyancsak a Bolatin tónál kezdődik s Koku zarma (Kak szarva, benyúló földnyelv vagy öböl) a neve, ez a Keuris tuere (Kőris tövére) vezető nagy útig és innen megint a már gyakran említett tóig terjed. Mindaz pedig, amit ezek a határok foglalnak magukba, legyen az sziget, szénatermő hely vagy rét, kétségenkívül ezé az egyházé. Rajtuk kívül ide tartoznak ennek az egyháznak a szolgái a földjükkel és a halászóhelyeikkel, amelyeket előbb a többi néppel együtt bírtak. Azt a sok köröskörül fekvő cserjést pedig az említett király a tisztjei kezével jelöltette ki ugyanennek az egyháznak tulajdonául. Ugyanezé az egyházé lettek mindazok a halászóhelyek és nádasok, amelyek a Seku ueieze (sziki halfogó hely) és a révhez vezető út között fekszenek. A fent megírtakkal együtt van egy másik hely is, ugyancsak a Bolatinban Putu uueieze (Pot halfogó hely) és Knez (Kenese) között s ez is a szent egyházhoz tartozik halászóhelyeivel és nádasaival együtt. A hasonlóképpen minden jövedelmükkel az itteni kaszálóhoz és rétekhez tartozókon kívül van egy Lupa nevű hely, ahol különböző fajtájú fák vannak, és ide tartozik három másik hely is, amelyek nagyon alkalmasak szénakaszálásra. Másutt van egy falu, amelyet Gamasnak (a ma is létező Gamás) hívnak; ebben a mondott egyháznak van földje és ezt két út határolja: az egyiknek neve Ziget zadu (Sziget-kapu), a másik nagy út s ezek Szent Kelemennél végződnek. Az erdő pedig, amely itt a királyé volt s amelyet mezők és völgyek vesznek körül, az említett egyházat illeti, kivéve mindazt, amiről — mint láttuk — már fentebb említés történt. Egy másik helynek, amelynek Gisnav (Disznó) a neve, ezek a határai: a Fizeg (Fűzes-folyó) menti Munorau kereku (Mogyoró-kerek), innen Uluues megaiahoz (Ölyves mezsgyéhez) megy, azután a Monarau bukurea (Mogyoróbokorhoz), innen Fizeg azaahoz (Fűzes aszóhoz), majd Fyzegen (Fűzesen) túl Brokina rea (berkenyéhez) és innen a közútig s ezen vonul a Kurtuel faig (körtefáig), innen pedig a Hurhuig (mély út, szoros), azután egy másik útig, amely megint a Monarau kerekvhoz (Mogyoró-kerekhez) vezet. Mindaz pedig, ami ezeken a határokon belül terül el — a szőlőket kivéve — a már említett egyházhoz tartozik. Van még azután egy Mortis (Martos) nevű hely, amelynek határa a Sar feunél (Sár-főnél) kezdődik, innen az Eri iturea (itatóra) , innen Ohut cutarea (Ó-út kútjára) megy, innen Holmodi rea (Halmocskára), majd Gnir uuege holmodia rea (nyárfaerdő végében lévő halmocskára) és innen Mortis uuasara kutarea (Martos vásárhelyének kútjára) s ezután Nogu azah fehe rea (a nagy aszó fejéig), innen Castelichoz (Kesztölchöz - mai település, jelentése: "várhoz tartozó, várnép") és a Feheruuaru rea meneh hodu utu rea (Fehérvárra menő hadi útra), azután Petre zenaia hel rea (a Petre szénája nevű helyre). Ezek mellett másutt van egy falu, amelynek Fotudi (Fadd község) a neve s ebben ennek az egyháznak van szántóföldje, amelynek ezek a határai: a nagy út innen az Aruk tueig (Árok-tőig), amely völgy a Kangrez (kanyargós) útig nyúlik, tovább a Lean syherig (Leánysírig), innen Aruk feeig (Árok-főig), majd Luazu holmaig (Lovász halmáig), azután pedig a Kaztelicba (Kesztölcbe) vezető útig. Mindaz amit e határok zárnak körül hasonlóképpen az említett egyházé. Másutt van egy hely és szántóföld rétekkel, amelyet hasonlóképpen a király tisztjei jelöltek ott ki. Ennek a birtoknak a határában van egy erdő, amelynek határa az Ecli (Ekeli) révnél kezdődik és Fidemsiig (a méhesig) megy, innen az Aruk tuehez (Árok-tőhöz) vezető nagy útig, tovább pedig a kőfejig, azután Bagat mezeeig (Bagát mezejéig) vonul, majd innen Asauuagihoz (ásott árokig). Ebben az erdőben sok kis halastó van s ezek mind a fent írt egyházéi, három kivételével, amelyek közül kettő a királyé, a harmadik pedig Szent Mihályé, Opoudi és Lopdi a királyéi. Ha pedig vannak ugyanitt termő és nem termő fák,ugyanazt az egyházat illetik mindazzal együtt, amit előbb feljegyeztünk. Van egy lólegeltető hely, amelynek határa keletről a Baluuananál (bálványnál = határkő, oszlop) kezdődik,innen Auihoz (?), azután az Eleuui humokhoz (Elülső Homokhoz), majd a Harmu ferteuhoz (három tóhoz), azután a Ruuoz licuhoz (Ravaszlikhoz = Rókalyuk) s innen a Harmu highez (három hegyhez) megy, innen a Iohtucouhoz (?), azutána Babu humcahoz (Báb homokjához) ér el, innen az Oluphelrea (Alapra), azután pedig a Cuestihez (Kövesdhez), innen a Culun (Kolon) vize közepén vonul, ettől a Fekete kumucig, innen pedig a Fuegnes humuchoz (fövenyes homokhoz), azután a Cues humuchoz (köves homokhoz) megy, majd a Gunusaraig (?), innen a Zakadatig és tovább a Serne holmaig (Szernye halmáig), azután a Baluuanig (bálványig) vezető Arukig (árokig). Mindaz, ami e helyeken bozótosban, nádasban és rétekben található, ezen szent egyházhoz tartoznak. Mindazokkal együtt, amelyeket már fentebb megírtak, a kegyes király ennek a szent egyháznak adományozta Sumig (Somogy) vásárvámjának harmadát, hasonlóképp Thelena (Tolna) révének és vámjának harmadát. Odaadta továbbá Segisto (Halmostó) tavát is. Az istentisztelet serény és fáradhatatlan végzésére,de a szentek dicsőítésére s tiszteletére is szerzetesek seregét gyűjtöttük oda, s királyi bőkezűséggel gondoskodtunk számukra mindenről, ami ételükhöz, italukhoz vagy ruházatukhoz szükséges, hogy Isten szolgálatában ne lanyhuljanak vagy ne legyen okuk az ebben való restségre. Hogy pedig idők folyamán azokra nézve, amiket Krisztus tiszteletére s az ott élők és a nekik szolgálók eltartására az előbb mondott egyháznak adtunk, semmiféle patvarkodástól ne szenvedjenek, a jelen hártyán a jegyző kezével minden egyenként fel van jegyezve. Van tehát húsz eke föld, hatvan háznéppel, húsz szőlőműves szőlővel, húsz lovas szolga, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két tímár, két kovács, egy aranyműves, két kádár, két molnár malmokkal, két esztergályos, egy ruhamosó, egy szűcs, tíz szolgáló. Ezeken kívül harmincnégy hírnök lovaikkal, száz tehén, hétszáz juh, száz sertés, ötven kas méh. Ezeken kívül a szerzetesek szükségletére évenként ötven csikót adunk a királyi ménesből. Az egyház szolgáinak száma összesen száznegyven háznép. Mindezeket szabad ajándékozással adtuk az előbb mondott monostornak.

Következmények:

S nehogy valaki a következő idők folyamán bármit ezekből megkárosítani vagy visszavonni merészeljen, azt átkunkkal fenyegetjük. Ha pedig valaki rossz tanácstól félrevezetve ezen rendelet áthágója találna lenni, kitaszítva Isten örök büntetéssel sújtsa és kényszerítsék tizenkét font arany megfizetésére.

Megerősítés:

S hogy ezen összeírás érvényes és sértetlen maradjon, pecsétünk rányomásával jelöltük meg, s átadtuk híveinknek megerősítésre.

3. BEFEJEZÉS

Aláírások:

+ Benedek érsek jele. + Mór püspök jele. + Kelemen püspök jele. + Lázár apát jele. + Gilkó ispán jele. + Zacheus nádor jele. + Vojtek ispán jele. + Miklós püspök jele. András király. + Lajos ispán. + Ernye ispán jele. + Vid ispán jele. + Márton ispán jele. + Illés ispán jele. + András ispán jele. + Fancel ispán jele. + Nana lovász jele. + Koppány bíró jele. + Preca asztalnok jele. + Celu tisztviselô jele.

Keltezés:

A hétszintes menny és az egész teremtés egy Istene üdvösséghozó megtestesülése ezerötvenötödik esztendejében, amikor az elölmondott győzelmes fejedelem királyságának kilencedik esztendejében szerencsésen uralkodott és vele a legnemesebb Béla herceg, állította össze ezt az ünnepélyes oklevelet a boldogságos Miklós főpap, aki ez idő szerint a királyi udvar jegyzőjeként tevékenykedett, s a király saját kezevonásával hitelesítette a már fentírt tanúk jelenlétében.

forrás itt

Szólj hozzá!

Az Árpád-kori oklevél

Brannagh 2013.10.14. 20:10

Az oklevél - most középkori oklevelekről beszélünk, nem iskolai jutalmakról - olyan okirat volt, ami meghatározott külső és belső jellemzőkkel rendelkezett és valamilyen jogi tényt, eseményt bizonyított. Ilyen jogi tény lehetett például egy végrendelkezés, adás-vételi vagy másféle szerződés, királyi adomány, monostor vagy más egyházi intézmény alapítása, stb. A legismertebb hazai oklevelek a tihanyi és a pannonhalmi apátság alapítólevelei.

Külső jellemzők:

  • valamilyen maradandó anyagon való rögzítés (nálunk általában pergamen)
  • a mérete csak a legfontosabb iratok esetében nagyobb a szövegnél (a pergamen drága dolog volt, igyekeztek spórolni, ezért sokszor nagyon apró betűkkel írtak, és a helyet a lehető legjobban kihasználták)

    margit eredetije.jpg   vasvári káptalan bizonyságlevele.jpg  

  • az Árpád-korban nem voltak jellemzőek az oklevelekben az iniciálék, színesek egyáltalán nem - ezeket csak a kódexekben használták. Ritkán viszont a jelentősebb oklevelek elején is előfordult, hogy az első sor vagy az első pár szó díszesebb, vagy más betűtípusú, mint például a pannonhalmi apátság alapítólevelén is láthatótihanyi eleje.jpg

  

  • előfordultak az oklevélre rajzolt szimbólumok, jelképek, mint például a pax (béke) jel
  • a szöveg sorai katonás egyenesen vezettek, ezt úgy érték el, hogy minden egyes sort meghúztak vonalzóval (azonos távolságban egymástól és párhuzamosan), majd függőlegesen meghúzták a sor elejét jelző vonalat is
  • az oklevelet az aláírás mellett a megfelelő pecsét hitelesítette. Mára nagyon sok régi oklevélről eltűnt a pecsét, például mert a papír elgyengült, vagy maga a viasz tört, porladt el. A pecsétet mindig viasszal vitték fel az oklevélre, akkoriban még nem léteztek a mai tintával való pecsételési technikák.
  • az okleveleket meghatározott módon hajtogatták, de soha nem sodorták fel, mint egy papirusztekercset. A pecsétet gyakran úgy helyezték el, hogy a viaszpaca nem magán a pergamenen volt, hanem egy madzagon függött. Az ilyen pecsét elhelyezésének menete: először felhajtották a pergamen alsó részét, majd a dupla vastagságú pergamenbe tűvel beleöltötték a madzagot. Ennek a két végét összefogták és úgy cseppentették rá a pecsétviaszt, hogy az összetartsa a madzagot, így a pecsét szabadon lóghatott. A következő lépésben behajtották az okirat két szélét a harmadoknál, végül lehajtották a felsőrészét is (egyszer vagy többször). Bármilyen hosszú is volt a szöveg, soha nem írtak több lapra. Ha a szöveg nagy terjedelme miatt nagyon nagy volt a pergamen, akkor többször hajtogatták, hogy kezelhetően kis méretet kapjanak. (További okleveleket tudtok megnézni például itt és itt)

80_1293115686_Forraskiadvanyok_kozepkori_.jpg459px-Szent_György_Lovagrend_alapító_oklevél.png

Belső jellemzők:

A középkori oklevelek meghatározott sorrendben tartalmaztak bizonyos elemeket. A legfőbb elemek: bevezetés - tárgyalás - befejezés. Ennek a háromnak a sorrendje nem változhatott, de az ezeken belül szereplő alelemek sorrendje igen (vagy egyes alelemek ki is maradhattak). Tehát előfordulhatott, hogy az üdvözlés megelőzte a megnevezést, vagy a keltezés az aláírást, de a bevezető elemei soha nem keveredhettek a másik kettő közé, és fordítva. Nem fordulhatott elő, hogy a fohász vagy az üdvözlés az oklevél végére kerüljön, és a rendelkezés semmiképp sem keveredhetett össze például a megnevezéssel. A tárgyalási részen belül az arengának viszont pontos helye volt: ez mindig a tárgyalási rész elején helyezkedett el.

  1. a bevezetéshez tartozó elemek:

A bevezető nagyon fontos része az oklevélnek, ebből derül ki ugyanis, hogy az oklevél kiadójának volt-e joga kötelező érvényű rendelkezést hozni (például igazságot tenni két vitázó fél között, jóváhagyni egy végrendeletet, úgy monostort alapítani, stb.).

  • fohász (invocatio): fohászkodás Istenhez, a Szentháromsághoz esetleg egy szenthez. Például: "A szentséges Isten nevében!" Vagy hosszabban: "Mindenkinek, aki jelen írást olvassa, a budai egyház káptalanja üdvözülést kíván az Úrban." Utóbbi formula (üdvözülést az Úrban) a leggyakoribb, meglehetősen általános változat, általában szó szerint az idézett formulát szokták használni. Mindenesetre egyáltalán nem mondható el, hogy a fohász minden oklevélnek a része lenne, sokszor egyszerűen kimaradt.

  • megnevezés (intitulatio): az oklevél kiadójának a megnevezése, ez soha nem maradhat ki. Vigyázat: az oklevél kiadója nem egyenlő az oklevél írójával! A kiadó lehet például az uralkodó, valamelyik egyházi főméltóság, vagy az úgynevezett hiteleshely (olyan egyházi intézmény, amely jogosult oklevelet kiadni, például a vasvári káptalan). A megnevezés az oklevél szövegében így hangzik: "Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia Galicia, Lodoméria és Kunország királya", "Mi, a vasvári káptalan..." vagy a fohásznál már idézett szöveg közepe: "... a budai egyház káptalanja..." Ha az uralkodó adja ki az oklevelet, mindig felsorolják a címeit is. Ha az oklevél kiadója a király, akkor sem szerepelt a neve előtt a ma szokásos számozás, mint I., II., vagy III. Béla (akkoriban nem számozták meg az uralkodókat, erre azért van szükségünk, hogy ma könnyedén meg tudjuk őket különböztetni a könyvekben), sem a Szent jelzőt nem használták István vagy László neve előtt, hiszen az oklevél kiadásakor természetesen nem voltak még szentté avatva.

  • címzés (inscriptio): azoknak a megnevezése, akikhez az oklevél szól. Ez az esetek többségében általános megfogalmazás, például: "Mindenki tudomására kívánjuk hozni..." "Tudja meg mindenki, aki a jelen levelet olvassa..." Mindig szerepelni szokott vagy ez, vagy pedig a közzététel (promulgatio).

  • üdvözlés (salutatio): az oklevél olvasójának üdvözlése. A leggyakoribb formula: "Üdvözlet a mindenki Üdvözítőjében!" esetleg: "Üdvözlet az Úrban!" Érdemes odafigyelni, hogy az "üdvözlet" szó nem ugyanaz, mint a fohászban szereplő "üdvözülés". Ettől függetlenül előfordulhat, hogy az olvasó kifejezett üdvözlése elmarad, mivel a fohászban már egy nagyon hasonló kifejezést tett az oklevél megfogalmazója.

Egy példa az oklevél bevezető részére:

"Minden Krisztusban hívőnek, mind a mostaniaknak, mind a jövőbelieknek, akik jelen írást megtekintik, az egri egyház káptalanja üdvözlet a mindenki üdvözítőjében. Mindenki tudomására kívánjuk hozni jelen levelünk szövegével, hogy..."

Ebben az esetben:

fohász: ebben az esetben elmaradt

megnevezés: "az egri egyház káptalanja"

címzés: "mindenki tudomására kívánjuk hozni"

üdvözlés: "Minden Krisztusban hívőnek, mind a mostaniaknak, mind a jövőbelieknek, akik jelen írást megtekintik ... üdvözlet a mindenki üdvözítőjében"

  

  2.  a tárgyaláshoz tartozó elemek: 

A tárgyalási rész tartalmazza az oklevélben szereplő döntést és minden olyan körülményt és indoklást, ami alapján az oklevél kiadója erre a döntésre jutott. Fontos szövegszerkesztési alapelv, hogy az Árpád-kori oklevelekben általában az egész tárgyalási rész (sőt sokszor a bevezető és a tárgyalási rész együtt) egyetlen mondatban van összefoglalva. Csak a kivételesen hosszú oklevelek szövegét tagolták több mondatra. A magyarra fordított oklevélszövegekben a fordítók viszont általában mondatokra tagolják a szöveget, hogy könnyebben olvasható legyen.

  • arenga: díszes, hasonlatokkal és költői képekkel tűzdelt szöveg, ami arra utal, mi késztette az oklevél kiadóját, vagy a kiadást kérő személyt az írásba foglalásra. Nem mindig szerepel az oklevélben ilyen rész. Tartalma sokszor attól is függ, mi szerepel a tárgyalási részben, például rabszolga felszabadításakor az emberi méltóságról, az úrnak/úrnőnek tett sok kedves szolgálatról, baráti szeretetről szól. Szerződések írásba foglalásakor vagy a telekhatárok rögzítésekor az emberi emlékezet végességét említik. Néha előfordul, hogy a leíráshoz vezető körülményeket írják körül, például háborús szenvedéseket, család elvesztését, csodás gyógyulást, stb. Például:

"A körültekintő királyi figyelemben amely előreláthatóan szemmel tartja minden egyes ember érdemeit, nagy hatalmának fényes védelmét kell nyújtania híveinek, különösen azoknak, akikért sokszoros személyes szolgálataik és derekasságuk különféle érdemei közbenjárnak."

"Királyi felséghez illő mérsékelni a haragot, elkerülni a neheztelést, távoztatni a gyűlöletet, nem figyelni arra, ami fonák úton jut a fülébe, amit pedig felindult lélekkel, vagy vetélytárstól felingerelve, vagy régi ellenségeskedés miatt helytelenül intézett, emberséges mértéktartással és megfelelő higgadtsággal jóra fordítani."

"Én, Margit, szennyfoltokkal megszeplősödött gyalázatos nő, arra emlékeztetem magam, hogy el fogom hagyni e kort. Szigorúan tekintik a vétkeket, ha a biztosan előrelátható halál miatt ügyeimet rendezetlenül hagyom hátra; hogy ez ne történjen meg, míg élek és gyümölcsöző elevenség köszönt ezeket (teszem)..."

"Amennyire az ember mindent, amit bír, azt az Úr által bírja, azért amit az Úr adott, azt az ember kétségbe ne vonja. Mivelhogy  Krisztus sokakat tartott meg, és benne csak kevesen kételkednek, és mivel az, aki birtokol, elenyészik, és az örökkévalóságban részesülve a (most birtokló) ember egyetlen talentumot sem fog bírni. Mert akik ezekben a földi javakban lelik örömüket, örökre koldussá válnak és szegénységben maradnak."

A legismertebb arenga szöveg az, amiben III. Béla elrendeli, hogy minden előtte tárgyalt ügyet írásba foglaljanak - ezt a tankönyvek úgy írják le, hogy elrendelte a kancellária felállítását. Nem sokan tudják, hogy ez egy egyszerű adás-vételi szerződésben került leírásra - egy Színes nevű nő eladta egy birtokát Farkas nádornak, ennek az elején szerepel arenga szövegként az említett rendelkezés:

„Minthogy a feledés az elmúlt dolgok emlékezetébe az ember természetének fogyatékosságából az időnek múlásával lassanként belopódzik, érdemes írással oltalmazni és megerősíteni azt, amit szerződő személyek kötöttek azért, hogy az írás erejével is, alkalmas férfiak tanúságtételével is sértetlenül és háborítatlanul fennmaradjon. Ennek okáért én, Béla, Magyarország legkiválóbb királya, megfontolván és a jövőre nézve gondoskodván, nehogy bármely, a jelenlétemben tárgyalt és befejezett ügy elenyésszen, mint szükségeset elrendelem, hogy akármely, a felségem jelenlétében megtárgyalt ügy írás bizonyságával erősíttessék meg.”

  • közzététel (promulgatio): annak megnevezése, akinek a tudomására kívánják hozni az oklevél tartalmát. Gyakran általános, ez esetben gyakorlatilag ugyanaz, mint a címzés a bevezetőben, emiatt a közzététel sokszor el is marad. Például: "Ezért azt akarjuk, hogy ezen oklevelünk tartalma által jusson tudomására mindeneknek, hogy..." Látható, hogy ugyanúgy hangzik, mint a címzésnél felsorolt idézetek, a különbséget csak az jelenti, hogy a közzététel a tárgyalási részen belül helyezkedik el (tehát az arenga után), a címzés pedig a bevezetőben (az arenga előtt).

  • elbeszélés (narratio): részletesen leírja azokat a körülményeket, amelyek az oklevélben foglalt rendelkezéshez, jogi tényhez kapcsolódnak. A legfontosabb: ha nem az oklevél kiadója rendelkezik, akkor ki? Adás-vételi szerződésben vagy végrendelkezésnél például az oklevél kiadója a király, de a rendelkező valamelyik előkelő szolgája, például:

"Valamennyiőtök tudtára akarjuk adni az itt következőket, hogy a nemes úrnő, a Hontpázmány nemzetségbeli Zeghi János leánya, Erzsébet úrnő, tudniillik Örkényi Pongrác özvegye gyermekeitől megfosztva, a legközelebbi rokonok vigaszát, oltalmát és védelmét nélkülözve színünk előtt személyesen rendelte, hogy..."

Ugyanebben a részben szerepel, hogy kik vannak jelen a rendelkezéskor, vagy milyen rokonok beleegyezésére volt szükség, illetve milyen rokonság volt még jelen. (Néha itt sorolták fel azokat az előkelőket is, akik tanúi voltak az oklevél kiadásának.) Például:

"... ezeket (teszem) Istentől támogatva és minden egyetértő előkelő színe előtt, tudniillik Martyrius érsek, Apa ispán, Belos bán, Heidric udvari ispán, a beszédben ilyen sorban következve jelölve meg őket..."

"... egyik részről Balsam úrnő, a csákányi János fia Jakab leánya, másik részről Watha fia György, Inse fia Iván és Gonow fia Olotow színünk előtt személyesen megjelentek..."

Királyi adományozás esetén ebben a fejezetben írják le például a szolgálatokat, amiket a királynak tett a megjutalmazott személy. Adás-vétel, végrendelkezés esetén pedig, hogy az ingatlan hogyan jutott a rendelkező birtokába, például királyi adományként kapta, ősi földje, pénzért vásárolta, stb.

Ha az oklevél szerkesztője nem akar megadni ilyen információkat, akkor az elbeszélés kimarad. Ez gyakran előfordul az alapítóleveleknél, de sosem történhet meg például az adományozásoknál, ekkor legalább annyi biztos szerepel, hogy "a nekem tett sok jó szolgálatért".

  • rendelkezés (dispositio): a jogi tény rögzítése. Mivel az egész oklevél létrejöttének az oka, hogy ezt rögzítsék, ezért semmiképp sem hagyhatták ki az iratból. Ez annak az egy momentumnak a megjelölése, ami miatt az egész oklevél megírásra került. Könnyen elkülöníthető, ha az ilyen állítmányokra koncentrálunk: eladta, megvette, úgy rendelkezett, elrendelem, adom neki, juttatom neki, legyen. Ha kiválogatjuk az ilyen szavakat, majd bejelöljük a mondatrészeket, amikre vonatkozik, nagyjából sikerült is meghatározni a rendelkezést. A sokszorosan összetett mondatok miatt viszont lehetséges, hogy a rendelkező rész alanya és állítmánya közé beékelődik egy nem oda tartozó tagmondat, amiben például az van felsorolva, kik vannak jelen a rendelkezésnél. Például valahogy így: én, Ágnes, az ország előkelőinek jelenlétében, rendelem, hogy halálom után minden birtokomat a Szent Márton egyháza kapja. Vagy: én, László fia Tamás, minden rokonaim beleegyezésével és jelenlétében, Berkenye nevű birtokomat harminc ezüstmárkáért Lőrinc apátnak eladom.

A rendelkezés részletesen tárgyalja az adás, juttatás, végrendelkezés, jutalmazás, alapítás, stb. körülményeit: mik a telek határai, milyen szolgálók és rabszolgák vagy egyéb jószágok tartoznak a birtokhoz, van-e azon valakinek még valamilyen joga (például állatok áthajtása). Végrendelet esetében néha ingóságok is szerepelhetnek, illetve egyes embereket szolgálattal bízhat meg a végrendelkező (pl. halála évfordulóján gyertyát gyújtson valamelyik templomban).

Fontos megjegyezni, hogy a rendeletek és szerződések ebben az időszakban elsősorban ingatlan birtokokat érintettek, az ingóságokkal csak nagyon kevéssé foglalkoztak, mert még a legdrágább ékszereknek sem volt akkora értéke, mint a földbirtoknak. Egy földbirtok adományozásakor vagy eladásakor fontos volt, hogy a határok pontosan beazonosíthatóak legyenek, ezért szokás volt részletesen felsorolni a telekhatárokat. Ezeket olyan földrajzi elemekkel lehetett megtenni, amit garantáltan senki sem tudott arrébb helyezni, hogy csalhasson, ezért egy-egy telekleírás nagyjából így nézett ki:

"... az első határ kelet felől a Zaratka mellett kezdődik, ahol földhatár van és ugyanama vízen túl dél felé Kazmuta a nemzetségével a szomszéd, és innen délre tart, és innen kicsit haladván földhatár van, innen tart ugyanama mezőn keresztül egy valamely dombra, és itt földhatár van, ott kelet felől Nanades fia Otok a szomszéd, és innen dél felé valamely völgyhöz vezet, ahol füzek vannak, és itt a füzes alatt van a határ, innen ahhoz a fához megy, amit közönségesen jegenyének neveznek, és itt van a határ, innen valamely tóhoz tart, ami a Drávából jön ki, és azon a helyen, ahol a Strug víz a tóba torkollik földhatár van, és innen a ligeten keresztül a Drávához vezet, és itt dél felől Ulchuk a szomszéd, és innen nyugat felé a Dráva közepén át, ahogy a Dráván túl lenni szokott, ahol László a szomszéd, Lőrinc fia Illés és nemzetsége földje felett, és minden sziget Mihály ispánhoz tartozik, és innen a Dráva mentén a varasdi nagy kapuig nyúlik, ami Mihály mester földjén van, és Lodomér, Márkus és Vojtik a szomszédai, hasonlóképpen a Dráva mentén tart a Zaratka vízhez, ami esővíz megáradása idején kilép a Drávából, és itt a határ a szilfa alatt van, és földhatár, és itt dél felől a zalai várnépek a szomszédok, innen a Zaratka vízen túl Egiutku a szomszéd egész nemzetségével, és innen visszatér az első határhoz."

Látható, hogy a legtöbb határjelet (fákat, patakokat), ma már sehol sem találjuk, ezért még ha papírra fel is vázoljuk a megadott helyszíneket, legfeljebb halvány fogalmat alkothatunk a területről és a szomszédokról. Akkoriban persze ez egy tökéletes megoldás volt, mert bárki személyesen is láthatta, hogy hol áll a jegenyefa, hol folyik a Zaratka patak, hol áll a megnevezett kapu. A megadott pontokat összekötve pedig pontosan kirajzolódott a birtok határvonala. Ezek a felsorolt pontok voltak az úgynevezett határjelek, és gyakran kőrakás, földhalom is állt a közelükben.

Sokszor azt is leírták, hogy egy bizonyos birtokhoz milyen egyéb jószágok tartoztak, legyen az ember vagy állat. Például így: tartozik hozzá tizenkét jobbágycsalád összesen harminc marhával. Földbirtokhoz tartozhattak jogok és kötelezettségek is, amiket itt leírtak, például a király által adott vásártartási jog. Végrendeletekben gyakran rendeltek egy, az egyház részére adományozott birtokhoz például harangozót vagy olvasót.

  • büntetés vagy következmény (sanctio): előfordul, hogy az oklevél kiadója vagy rendelkezője büntetéseket helyez kilátásba arra az esetre, ha valaki az oklevélben foglaltakkal ellentétesen cselekedne, például erőszakkal elveszi a másnak adományozott földet, nem harangoz a végrendelkező halála napján, stb. Például: "Ha pedig valaki ezt a rendelkezést megsértené, legyen átkozott." Az ilyen formulák leggyakrabban végrendeletekben szerepeltek. Ennek az volt az oka, hogy az elhunyt a halála után már nem állhatott ki az oklevélben szereplő rendelkezések betartásáért, így ilyen fenyegetésekkel próbált nyomatékot adni a rendelkezéseinek. Élők közötti szerződések vagy a király rendelkezései esetén inkább a szerződésen szereplő pecsét tiszteletére hivatkoztak, büntetés kilátásba helyezése nélkül, például:

"a jelen levél kettős pecsétünk oltalmával örökre megerősíttessék"

"ez dolog üdvéül, hogy erős és szilárd maradjon, királyi pecséttel rendeltem pecsételni"

"hogy tehát adományunk és örök megerősítésünk rendje ezután megingathatatlan maradjon, a jelen biztosítékul hagyott levelet pecsétünk oltalmával rendeltük megjelölni"

      

       3. a befejező rész elemei:

A befejező részt általában külön mondatba szerkesztette az oklevél jegyzője, azaz a szöveg megfogalmazója. Ez a személy, szintén külön személy, általában egyházi írástudó. Nem azonos sem a rendelkező személlyel, sem pedig az oklevél kiadójával. A neve gyakran fel van tüntetve a befejező részben. A szöveget viszont nem személyesen szokta papírra vetni, ezt a feladatot az írnokok látták el. (Az oklevél létrejöttében közreműködő személyek tehát: az oklevél kiadója, a rendelkező személy, a jegyző és az írnok.)

  • aláírás (subscriptio): az oklevél kiadójának, az oklevéladáskor jelen lévő személyeknek, az esemény tanúinak, az oklevél jegyzőjének (ritkán az írnokának is) a felsorolása, például így:

"Adatott Péter mester, kegyeltünk és hívünk, udvarunk alkancellárjának kezei által..."

"Barnabás által a királyi pecséttel rendelem megpecsételni előkelőim, tudniillik Márton érsek, Micu érsek, Izbegh püspök, Belos bán, Heydric udvarispán, Aba ispán, Gatal ispán és Zasc jelenlétében."

Az aláírás kifejezés nem jelenti azt, hogy a jelenlévő akár igen sok ember mind a kézjegyével látta volna el az iratot, pusztán csak a felsorolásuk történik meg. Az oklevélen csak a kiadó kézjegye illetve pecsétje szokott szerepelni. A király aláírása gyakran a nevének betűiből kombinált rajzolt kézjegy volt.Szent_Istvan_kezjegye.jpg Ezek közül a legismertebb Szent István kézjegye. A mai értelemben vett aláírást akkoriban nem használtak, erre a kiadó nevének feltüntetésén kívül az általa és csak általa használható pecsétnyomó nyomatának az elhelyezése szolgált. A tihanyi alapítólevélen például külön feltüntették a jelenlévő előkelő tanúk jeleit (a pergamen alján a nevük mellett egy-egy kereszttel, miszerint " + Mór püspök jele, + Lázár apát jele, stb.), de ez később már nem volt jellemző. A jelenlévők felsorolásakor a nevek mellett a betöltött feladatot vagy címet is meg szokták jelölni (püspök, apát, ispán, lovag, stb.)

Kisebb jelentőségű okleveleken az aláírás nem szerepelt, mivel a kiadó neve a szöveg elején már ott áll, a kézjegyet pedig a pecsét helyettesíti. Ilyenkor csak a dátum zárja le a szöveget.

  • keltezés (datatio): a keltezés az Árpád-korban nem úgy nézett ki, mint nálunk, hogy év, hónap, nap. Az évszámot általában pontosan megjelölték, a Krisztus utáni jelzést is elétéve, ilyen formulákat használva: "az Úr megtestesülésének ezeregyszázötvenhatodik évében", "az Ige megtestesülésének ezerkétszázhatodik évében". Az évszámot mindig betűkkel írták ki, az egész számot kötőjelek nélkül egybeírva. A pontos napot nem hónap és nap kombinációjával határozták meg, hanem valamilyen ünnephez kötötték, például így:

"adatott Budán, a Keresztelő Szent János születése ünnepe utáni hétfőn"

"adatott Pozsonyban Szent Máté apostol és evangélista ünnepe utáni csütörtökön"

"adatott Becse várunkban Péter apostol fogságra vetésének ünneplőjén"

"adatott pünkösd harmadán" (vagyis a pünkösd utáni harmadik napon)

Kifejezések a szövegben

Sok olyan kifejezés előfordul az oklevelek szövegében, ami ma furcsának hat. Ilyen például az "egyház" szó. Ez az Árpád-kori szövegekben általában templomot jelent, tágabb értelemben egyházközséget vagy egyházi birtokot. Például, ha valaki a Szent Márton egyházának adományozott birtokot, akkor azt a birtokot a pannonhalmi apátságnak adta át. De mikor valamelyik büntető rendelkezésnél azt írják, hogy meneküljön meg a büntetéstől, aki az egyházba menekül, akkor konkrétan egy templomba való bemenekülésről beszélnek.

Az oklevélszövegekben van egy fura kettősség. Egyrészt rengeteget rövidítettek, hogy minél többet spóroljanak a drága pergamennel, így a királyi címeket néha akár egyetlen sorba is be tudták zsúfolni a rengeteg rövidítés által. Másrészről pedig nagyon sok szóismétlés volt benne, ilyenek, mint "előbb mondott úrnő", "fentebb mondott birtok", "korábban nevezett föld", "már sokszor mondott úr". Ezzel igyekeztek biztosítani az olvasót arról, hogy arra a bizonyos személyről vagy földről beszélnek, ami eddig is a tárgya volt az oklevélnek.

Példák

oklevél részei.jpg

A kép forrása itt található. Ezen az oldalon pedig egy másik példát láthattok a kancelláriai típusú oklevélszerkesztésre. Itt pedig egy újabb oklevél feldolgozást találtok.

A magyar nyelvújítás szótára (1902)

Brannagh 2013.10.05. 14:22

Szólj hozzá!

A jogi helyzet

Brannagh 2011.11.23. 20:02

 Fodor Ákos: A Jogi Helyzet

Életünk bármely
ténye: bűn – ha megtiltják.
(Okot ad rá mind.)

 

A haiku talán a legkifejezőbb verses irodalmi műfaj - ha jól művelik. Kétségtelen, hogy Fodor Ákos ennek az egyik legkiválóbb hazai képviselője, mert nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekszik. 

Bővebben róla a Terebess oldalán.

Szólj hozzá!

Az EXE-csalás

Brannagh 2011.10.06. 12:19

 

Fizetési felszólítás dr. Szabó Lajostól

 
Egy ismerősöm a napokban fizetési felszólításnak nevezett levelet kapott egy magát kecskeméti jogtanácsosnak nevező személytől, akinek megbízója az Experient Enterteiment Ltd. (sic!). A levélben az állt, hogy tőketartozása 90.300 forint, a fizetési késedelem miatti kötbértartozása pedig további 104.748 forint. Amennyiben azonban a tőketartozást 5 napon belül megfizeti a mellékelt csekken a megadott számlaszámra, a kötbért az EXE elengedi. Kapcsolattartási lehetőségként az ingatlanbazar.com (ami nem azonos a .hu-ra végződő, rendesen működő oldallal) illetve az ingatlandepo.com honlapokon elérhető kapcsolattartó fal volt megjelölve, illetőleg Szabó Lajos neve alatt egy kecskeméti postafiók szám. 
 
 

A tények

 
Ismerősöm nagyjából egy évvel ezelőtt az ingatlanbazar.com oldalon regisztrált. A regisztráció során egy kattintással kipipálta, hogy a felhasználási feltételeket (az oldal szóhasználatában a Szabályzatot)  elolvasta és elfogadta. Az oldal akkori reklámja szerint 30 napos ingyenes ingatlanhirdetést lehet igénybe venni a honlapon. A regisztrációt követően egy darab hirdetést töltött fel a házáról extra szolgáltatások igénybevétele nélkül. A weboldal üzemeltetője részéről a kapcsolattartás következő, ismerősöm által is észlelhető lépése a napokban elküldött felszólító levél volt. 
 

Már a levél is több sebből vérzik

 
Megnézve az említett levelet, gyakorlatilag csak hibát lehet benne találni. Először is: bár 5 napos fizetési határidőre hivatkozik, mégsem ajánlva és/vagy tértivevénnyel érkezett. Ezek nélkül pedig természetesen nem lehet bizonyítani, hogy a kézbesítési vélelem beállt volna. A sima postai küldemények helyzetét a Posta természetesen nem tartja számon, így nemcsak az nem állapítható meg, hogy a címzett átvette-e, hanem még az sem, hogy a feladó valóban postára adta-e. Egy ilyen értesítés nem tekinthető fizetési felszólításnak. Második nagy hiba: a nyomtatott szöveges lapon az oldal alján ugyan szerepel dr. Szabó Lajos jogtanácsos neve, azonban sem aláírás, sem pecsét nincs rajta. A Ptk. szerint így csak egyszerű magánokiratnak tekintendő, aminek önmagában véve semmilyen bizonyító ereje nincs, a benne foglalt tények elfogadását a bíróság mérlegelheti. Egy jogtanácsosnak természetesen tudnia kell, hogy fizetési felszólítást nem lehet így elküldeni, mert kár a bélyegért. 
Harmadik jelentős hiányossága a levélnek: semmilyen módon nem jelöli meg a tartozás jogcímét, keletkezésének idejét, időszakát, és a követelés jogosultjára is éppencsak utal azzal, hogy megbízóként az Experient Enterteiment Ltd-t megjelöli. Ez elfogadhatatlan, mivel a címzett, még ha hajlandó is jogosként elismerni a követelést, nem tudja azonosítani, milyen jogcímen, mely követelése teljesítésére fizet. Hirdetési vagy ügyfél azonosító hiányában az átutalás vagy bármilyen más fizetés esetén nem tudja megjelölni, hogy mely tartozását egyenlíti ki éppen. Nem is szólva arról, hogy a jogosult és képviselője sincs megfelelően azonosítva, így végső soron a címzett nem tudhatja, hogy a megadott számlaszámon befizetett pénze hová fog vándorolni. 
Nem véletlen, hogy azt tanácsoltam ismerősömnek, hogy semmiképp se fizessen, mert ez nagyon valószínű hogy csalás: a könnyen megijeszthető emberekre hajtanak, ha pár ezer kiküldött levélből csak 20-30-an fizetnek nekik, már nagyon is jól járnak. Fizetés helyett írjon levelet az egyetlen megadott címre ajánlva, tértivevénnyel elküldve, és érdeklődjön a fenti hiányosságok miatt, továbbá kérjen a tartozásáról tételes kimutatást és megfelelően kiállított számlát. 
 

Az információk ellenőrzése

 
Ismerősöm kételkedett, nem jobb lenne-e fizetni mégis, mielőtt még a duplájára nőne a tartozása, azonban egy egyszerű google kereséssel felmértük, hogy rengetegen kaptak az utóbbi időben ettől a Szabó Lajos nevű megbízottól, illetve korábban más behajtóktól hasonló levelet. Az egyes fórumokon a legtöbben természetesen azt állították, nem fizetnek. Azok közül, akik fizettek, többen arról számoltak be, hogy néhány hónap elteltével újabb felszólításokat kaptak. 
 
              A jogtanácsos
 
Haladok sorban, kezdem dr. Szabó Lajos jogtanácsossal az ellenőrzést. 

1983. évi 3. törvényerejű rendelet a jogtanácsosi tevékenységről:
3. § (1) Jogtanácsos az lehet, akit a megyei (fővárosi) bíróság által vezetett jogtanácsosi névjegyzékbe bejegyeztek.

7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtásáról:
6. § (1) A névjegyzékbe bejegyzett jogtanácsos jogi képviseletet csak jogtanácsosi igazolvány (a továbbiakban: igazolvány) alapján láthat el. Az igazolványban mindazokat a szervezeteket fel kell tüntetni, amelyeknél a jogtanácsos jogi tevékenységet [Tvr. 1. § (2) bek.] folytat.
Sajnos a jogtanácsosi névjegyzéket nem lehet online megtalálni (pedig jó volna), ez ügyben tehát a Bács-Kiskun Megyei Bíróságnak kellene írni, érdeklődve, hogy van-e náluk bejegyezve ilyen nevű jogtanácsos. A levélben mindazonáltal meg kellett volna adnia azokat az adatokat, amely alapján ellenőrizhető, hogy érvényesen be van-e jelentve, valamint melyik cégeket képviselheti. Az interneten terjed a következő információ is: "Dr. Szabó Lajos jogtanácsos 012210. sorszámú jogtanácsosi igazolványát eltulajdonították, amelyet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság érvénytelenített." Ezt szintén közvetlenül a bíróságtól lehetne megtudni, nekem azonban az a véleményem, hogy Szabó Lajos egyszerűen csak egy fiktív, kitalált személy, akinek a nevében riogatják az embereket. 
Az abszolút bizonyíték erre a vele kapcsolatos másik nyom: a küldeményen található levelezési címek. A papír szerint értesítési címe Kecskemét 6001 Pf. 343., a borítékon azonban soproni postabélyegző található. A Magyar Posta honlapján megtalálható fiókbérlő kereső szolgáltatás szerint pedig ilyen számon nyilvántartott postafiók nem is létezik. 
 
            Az EXE
 
A levélben megjelölt Experient Enterteiment Ltd.-re rákeresve kiderült, hogy ez egy létező cég. Őszintén szólva már ezen is meglepődtem. Az ingatlanbazar.com és az ingatlandepo.com kapcsolattartó oldalain a cégről a következő információk szerepelnek: "Experient Enterteiment Ltd. Company No. 064633 Of Suite 15, Oliaji Trade Centre, Victoria, Mahe, Seychelles 59500351-11081265". Vagyis egy állítólag a Seychelles-szigeteken bejegyzett vállalkozásról van szó, mellette egy magyarországi bankszámla számmal. 
A csalással kapcsolatos fórumokon többször is olvastam, hogy régebbi levelezéseiben a cég/mögötte álló személy az ügyfél bármely jogi jellegű megjegyzésére azt reagálta, hogy az EXE nem magyarországi, hanem külföldi, sőt EU-n kívüli bejegyzésű, ezért rá a magyar jogszabályok nem vonatkoznak, különösen, mivel nem végez Magyarországon gazdasági tevékenységet. Ez természetesen nem így van. A Magyarországon, magyarországi fogyasztók számára nyújtott szolgáltatás belföldön végzett gazdasági tevékenység, és így  a magyar jogszabályok vonatkoznak rá. Elsősorban a polgári jog, a fogyasztóvédelem és az adózás szabályaira gondolok. A cég ugyanis többször hivatkozott rá, hogy azért nem ad szabályosan kiállított számlát, mert nem a magyar jogszabályoknak kell megfelelnie. Így a fizetési felszólításokon és értesítőkön nem szerepelt sem adóazonosító sem pedig ÁFA. Természetesen a belföldön gazdasági tevékenységet végző cégnek belföldre kell adóznia is, ehhez adóalanynak kell lennie és telephellyel kell rendelkeznie. 
Mindenesetre a cikkem írásának napján ez a kitétel az ÁSZF egyik részében sem szerepelt már. 
 

Az ÁSZF

 
Az ingatlanos oldalakon elérhető kétféle szabályzat, egy Szabályzat néven, ez leírja az oldal működésének egyik részét, és hivatkozik arra, hogy a Felhasználási feltételeket is el kell olvasni a regisztrációhoz. Utóbbi az oldalon nem található, van viszont Hirdetési szabályzat. A hivatkozás ugyan nem korrekt, de mondjuk, hogy elfogadom. Ez a két szabályzat az oldal üzemeltetője és az oldalt igénybe vevő fogyasztó közötti szerződésben általános szerződési feltételnek minősül, mivel az abban foglaltakat az üzemeltető egyoldalúan előre meghatározta és azok tartalmába a fogyasztónak nem lehetett beleszólása. A Gazdasági Versenyhivatal korábban már versenyfelügyeleti eljárásban elmarasztalta az üzemeltetőt az ÁSZF visszásságai miatt 2010. dec. 10-ei dátummal, ez azonban az EXE-t nem nagyon zavarja, és egyik jogszabályellenes kitételét sem távolította el az ÁSZF-ből. A következőkbe kötött bele a GVH:
 
  • a fogyasztóval kötött szerződés időtartama indokolatlanul hosszú ("6/b.    A szerződés határozatlan idejű, de tartama nem lehet rövidebb 12* 30 napnál."): Egy ingatlanhirdetés esetében valóban indokolatlanul hosszú tartam minimum egy éves hirdetési kényszerhez kötni a fogyasztót.
  • a hirdetést nem lehet inaktívvá tenni, vagy törölni addig, amíg a fogyasztó nem rendezte a tartozását ("6/c.  A Szolgáltató nem zárkózhat el a tartam csökkentésre vonatkozó kérés teljesítésétől abban az esetben, ha a Megrendelő a kérés elküldése előtt, vagy azzal egy időben az addig igénybevett Szolgáltatás ellenértékét, valamint az addig keletkezett összes költséget - maradéktalanul - megfizette. Ennek hiánya esetén tartam csökkentésre nincs lehetőség.") Vagyis az első éven belül csak akkor van lehetőség a szolgáltatásból való kilépésre, ha az ellenértéket már megfizette a fogyasztó. Azonban felhívnám a figyelmet, hogy senki nem kapott szabályos számlát, továbbá, hogy az egyes fórumokon többen jelezték, hogy a hirdetést kifejezett kérésük ellenére sem távolították el és a zaklató leveleket tovább küldözgették.
  • a hirdetéseket 30 napon belül, illetve a tartozás rendezése ellenére sem lehet törölni. Habár a szolgáltató ingyenes első 30 napot ígért úgy, hogy ezen a határidőn belül a hirdetés törölhető, sokaknak az volt a problémája, hogy a hirdetésük mégsem törölhető ki. Az ÁSZF ide vágó része elég nehezen értelmezhető (az egész ÁSZF-ben összességében is hemzsegnek a helyesírási és fogalmazási hibák, pedig nem vagyon grammarnáci típus), bár értem, mire akart kilyukadni a szerző. Ettől függetlenül is ez a kitétel egyszerűen bizarr, mert azt a kötelezettséget rója a fogyasztóra, hogy ő bizonyítsa, hogy a cég a felmondást megkapta-e: "6/e. A felmondást Megrendelőnek kötelessége ellenőrizni, hogy az megérkezett-e a Szolgáltatónak." Különösen, mivel írásbeli kapcsolattartási formaként csak az üzenőfal használható.  
  • az ügyfélszolgálata/panaszkezelése tekintetében a fogyasztókat megtévesztik, miközben a honlapokat üzemeltető vállalkozások külföldi székhelyűek, továbbá a fogyasztó hosszabb távú szerződéses jogviszonyba kerül az eljárás alá vontakkal. Ezen nincs is mit vitatni. Szintén fórumokon számos példa akad a megtévesztő panaszkezelésre, habár szerintem ezek közül is a legdurvább volt azt állítani, hogy a cég eljárására nem a magyar jogszabályok vonatkoznak. Még mindig aktuális példák viszont az elérhetetlen ügyfélszolgálat, a hamisan megadott értesítési címek, az impresszum hiánya az oldalon.
  • a hirdetések keresése regisztrációhoz kötött, azonban erről a fogyasztó semmilyen tájékoztatást nem kap. A hirdetést kereső fogyasztó az oldalt ingyenesen használhatja elvileg, és semmilyen szerződéses kapcsolatban nem áll az üzemeltetővel, mégis regisztrálnia kéne és az ÁSZF-et elfogadnia ahhoz, hogy kapcsolatot vehessen fel a hirdetőkkel. Mindezt úgy, hogy nevet, címet, telefonszámot, e-mail címet kell megadnia, holott ez kereső személyként nyilván értelmetlen. A hirdetett ingatlanok között böngészve az oldalon sehol nincs erre vonatkozó utalás, továbbá az ÁSZF sem közli a hirdetőkkel, hogy velük csak regisztrált kereső ügyfelek tudnak kapcsolatot létesíteni. A Hirdetési feltételekben ezt a zaklatások elkerülésével indokolják: "A hirdetésben elérhetőségi adatokat a megrendelő nem fogad el, az a hirdetésben nem is szerepelhet, a hirdetésre jelentkezők elérhetőségét -a visszaélések és zaklatások elkerülése végett -, a megrendelő elekronikus formában kapja meg."     
  • a tartozás összegét a fogyasztók nem ismerik, valamint a követelés esetében rendkívül agresszívan lépnek fel. (Az alább következő Tévé ügyvédje műsorban ezt mindenki a saját fülével is hallhatja majd.)
 
Az ÁSZF némely pontjának érvénytelenségéről már bírósági ítélet is született. Egy fogyasztói jogérvényesítő csoport perelte az EXE-t sikerrel.
       1. fokú ítélet
       2. fokú ítélet
 
 

A tévé ügyvédje riport

 
Négy videó az erre a témára vonatkozó riportokról. Érdemes megnézni, mert egyik-másik része olyan, hogy majdnem leborultam a székről a röhögéstől.
 
 
 
 
 
A riportban is említett Benkő Sándorról a neten egy helyen lehet hiteles információt találni: a whoisinfo.hu oldal segítségével megnézhetjük, hogy egy adott domain név foglalt-e már, és ha igen, akkor mióta, kinek a tulajdonában van, és meddig. Ha ezen az oldalon rákeresünk az említett ingatlanhirdetéses oldalak valamelyikére, akkor kiderül, hogy a domain tulajdonosa az EXE (ami a Seychelles-szigetekre van bejegyezve, ott is áll az ország kódja: SC) a kapcsolattartó pedig egy bizonyos Benkő Sándor, lakitelki lakóhellyel. Vele próbálták felvenni a kapcsolatot a riportban, és (elvileg) vele leveleznek azok, akik egyáltalán kapnak választ az ingatlanbazar.com kapcsolattartó felületén elküldött leveleikre. A stílusát külön nem minősítem. 
domain: ingatlanbazar.com
owner: --
organization: Experient Enterteiment Ltd
email: admin[kukac]ingatlandepo.com
address: Suite 15, Oliaji Trade Centre, Francis Rachel street
city: Victoria, Mahe
postal-code: -
country: SC
phone:             +36.302753625      
admin-c: CCOM-1302070 admin[kukac]ingatlandepo.com
tech-c: CCOM-1302073 admin[kukac]ingatlandepo.com
billing-c: CCOM-1302072 domain[kukac]businesstel.hu
reseller: Business Telecom Kft.
reseller: www.businesstelecom.hu
reseller: Tel:             +3676585000      , Fax: +3619995012
nserver: ns2.businesstelecom.hu
nserver: ns.ingatlandepo.com 88.151.101.138
status: lock
created: 2006-05-16 07:48:01 UTC
modified: 2011-05-09 01:03:13 UTC
expires: 2012-05-16 07:48:01 UTC
query-source: 87.229.45.42

contact-hdl: CCOM-1302070
person: - -
organization: Benko Sandor
email: admin[kukac]ingatlandepo.com
address: Jokai u. 13
city: Lakitelek
state: PEST
postal-code: 6085
country: HU
phone:             +36.302753625      

contact-hdl: CCOM-1302073
person: - -
organization: Benko Sandor
email: admin[kukac]ingatlandepo.com
address: Jokai u. 13
city: Lakitelek
state: PEST
postal-code: 6085
country: HU
phone:             +36.302753625      

contact-hdl: CCOM-1302072
person: Business Telecom Ltd.
email: domain[kukac]businesstel.hu
address: Mindszenti krt. 27.
city: Kecskemet
state: --
postal-code: H-6000
country: HU
phone:             +367.6101919     
 

Konklúzió

 
A szolgáltatás tulajdonosa tehát nem küld jogszabályok szerint kiállított számlát, nem ad érdemi információkat a tartozásról, és egyáltalán az egész ügyet úgy intézi, hogy fütyül a fogyasztóvédelmi szabályokra, a GVH határozatára és a bírósági ítéletekre. Semmi esetre sem szabad olyan "számlát" kifizetni, ami nem a magyar jogszabályok szerint van kiállítva, illetve olyan "fizetési felszólításra" utalni, amin nincs korrekt elérhetőség, a cég képviselőjének aláírása, tételes kimutatás, és csak úgy bedobták a postaládába.
De nem azért, mert a követelés nem jogos, hanem azért, mert a fogyasztó így soha nem fogja tudni bebizonyítani, hogy minden tartozását kifizette, illetve hogy írásban felszólította az oldal üzemeltetőjét, hogy a szolgáltatással már nem kíván élni, és küldjenek ki egy végszámlát.
Ettől függetlenül: az oldal szolgáltatása 30 nap után fizetős, aki így jószántából igénybe veszi, annak ezért fizetnie kell. De hangsúlyozom: NEM azokra a fecnikre, amiket fent már részleteztem, hanem rendes kimutatásra, számlára, és csak addig, amíg a szolgáltatást igénybe akarta venni. Ha tehát leiratkozna a szolgáltatásról, de  a weblap ezt nem teszi lehetővé, akkor valamilyen módon másolatot kell csinálni az ezt kérő levélről. Az ÁSZF szerint a kapcsolattartó felületen keresztül elfogadható a kommunikáció, ezért az így írt levélről érdmes egy screenshot-ot elmenteni (hátha később valahogy "törlődne" a rendszerből). Mivel a GVH-nak is az a véleménye, hogy egyrészt nem lehet ilyen hosszú időre felmondási lehetőség nélkül a szerződéshez kötni a fogyasztót, és szintén nem lehet a szolgáltatás használatára kötelezni a fogyasztót mindaddig, amíg ki nem fizet mindent, ezért az írásbeli felmondás és a végszámla követelése teljesen jogos. Csak a cég nem küldi ki, és nem tesz eleget a felszólításnak. Így végső soron az jön ki, hogy fizetni kéne, de nincs mire. Vagyis marad egy tartozásunk arra az időszakra, amit ténylegesen és szándékosan igénybe vettünk, mivel azonban a cég nem ad lehetőséget a szabályos fizetésre, ezért nem követelheti sem a felmondás utáni fizetést, még akkor sem, ha a hirdetés továbbra is fut a rendszerben (hisz ez az ő hibájuk) és kamatot, kötbért sem (hiszen ők nem teszik lehetővé a fizetést).
Jóhiszemű felhasználók megnyugtatására: nagyon valószínű, hogy végül semmit sem kell majd fizetniük, mert ilyen körülmények közt a cég nem fogja tudni behajtani a tartozást. Több száz, ha nem több ezer olyan kommentet olvastam a netes fórumokon, ahol a problémát okozó fizetési felszólításokra panaszkodtak a regisztrált felhasználók, de egyetlenegy olyan példát sem találtam, hogy a cég közjegyzőn keresztül igénybe vehető fizetési felszólítás útján, vagy bírósági peres úton keresett volna meg bárkit is a tartozása miatt. Az oldal tulajdonosa egyszerűen csak pénzt próbál kihúzni a naiv és hiszékeny emberekből, akik megijednek ezektől az értéktelen felszólításoktól.
De azért mégis: ha valaki igénybe vesz egy szolgáltatást előtte tessék elolvasni az általános szerződési feltételeket, vagy felhasználási feltételeket és a díjszabást is, így már eleve bele sem kerül az ember a csapdába.
A South Park egy részében Kyle is olvasatlanul kattintott az "I agree"-re, és meg is lett a következménye:
 

Címkék: szerződés szabó lajos exe ingatlan hirdetés fizetési felszólítás experient enterteiment benkő sándor

9 komment

Erzsébet eltartási szerződése a pannonhalmi apátsággal - 1286

Brannagh 2011.09.15. 01:08

Örkényi Pongrác felesége az 1200-as évek közepe táján egyszercsak megözvegyült. Férje meghalt, gyermekei már korábban, rokonai vagy szintén meghaltak, vagy az országnak annyira távoli táján laktak, hogy a világban egyedül álló nő nem számíthatott a támogatásukra. Férje után járó hitbérét vagy férje rokonaitól vagy a királytól kapta meg, attól függően, hogy férje után ki örökölt, ez a levélből nem derült ki. Valószínű lehet mégis, hogy nem voltak ilyen rokonok, mivel a nőnek a házassági hűségért és kötelességei teljesítéséért járó hitbért a 13. században már csak akkor volt szokás pénz helyett birtokban kiadni, ha a férjnek nem volt férfi rokona. Ez a hitbér néhány szőlőskert volt, amiből egy egydülálló nemes nő (valószínűleg ráadásul idős is) nem képes megélni.

Ilyen esetben egy nő előtt két lehetőség áll: újra férjhez megy, hogy legyen, aki védelmezi és támogatja, vagy pedig az egyházhoz fordul. Erzsébet az utóbbit tette, mivel egyrészt valószínűleg már túl idős volt az újabb házassághoz, másrészt pedig sürgősen kellett a megoldás, mert nagy nélkülözésnek volt kitéve. Utalt is rossz anyagi helyzete mellett az országban uralkodó zűrzavarra is: 1262-1290 között uralkodott IV. Kun László, akire csúfnevét azért ragasztották, mert "kun módra, s nem katolikus szokás szerint élt". A pápának ez érthetően csípte a szemét, legátusa útján igyekezett IV. Lászlót visszatéríteni a jó útra és a kunok feudalizálására szorítani. Az előállt konfliktushelyzetben végül nekifogott, hogy végrehajtsa az ún. kun törvényekben foglaltakat, amelyre válaszul a kunok keltek fel, és kezdtek pusztítani az országban. A pápában többször felmerült a Magyarországra indítandó keresztes hadjárat gondolata is. A belpolitikai helyzetet súlyosbította, hogy 1285 elején ismét tatár hadak támadtak az országra. Ebben a zavaros helyzetben tehát akár több felől is támadás érhetett egy egyedülálló nőt és birtokát.

Megoldásként a szőlőskerteket a pannonhalmi apátságnak adományozta, cserébe elvárva, hogy a kolostorban élhesse le visszalévő idejét, ott eltartsák és ruházzák. Mai szóval élve ez egy eltartási szerződés, a furcsaság csak az, hogy a szerződés kétoldalú jognyilatkozat, Erzsébet pedig egy egyoldalú rendelkezést tett. A legtöbb forráshelyen, amivel összetalálkoztam vagy ajándékozásról vagy zálogról beszéltek. A mai fogalmaink szerint azonban ez utóbbiak is kétoldalú ügyletek. A megoldás mégis közelebb áll az ajándékozáshoz (adomány az egyház javára), de ezért az ajándékért a juttatója kisebb szolgálatot várt el. Az egyház ezekbe kivétel nélkül belement, mivel bármely földbirtok nagyobb értéket képviselt hosszú távon, mint amennyibe egyetlen ember eltartása került.

A lehetőség, hogy a rokonok visszaváltsák a birtokot 50 márkáért, arra az esetre került bele, ha véletlenül valamilyen elfeledett, távoli rokon a férj oldalán felbukkant volna, és sérelmezi a családi vagyon elajándékozását. A birtok ilyen esetekre vissza is járt a családnak egy feltétellel: pénzzel fizetni kellett érte, hiszen az apátságot sem érhette kár, hogy elveszti az adományt, Erzsébetet sem érhette kár, hogy elveszti hitbérét, amellyel eltartásáért fizetett. És végső soron így a rokonokat sem éri (nagy) kár, hiszen az ősi földeket visszakapják. 

 

"A győri egyház káptalanja, valamennyi Krisztus-hívőnek, aki a jelen lapot megtekinti: örök üdvösséget az Úrban. Valamennyiőtök tudtára akarjuk adni az itt következőket, hogy a nemes úrnő, a Hontpázmány nemzetségbeli Zeghi János leánya, Erzsébet úrnő, tudniillik Örkényi Pongrác özvegye gyermekeitől megfosztva, a legközelebbi rokonok vigaszát, oltalmát és védelmét nélkülözve színünk előtt személyesen rendelte, hogy az országban szembetűnő zűrzavar miatt, mint mondta, elviselhetetlen szegénységet vállalt magára, és nem képes magát kellően ellátni, így magát a Szent Pannon-hegyi Boldog Márton kolostorának a fogadalom hevéből és a megalázottság érzésének elátkozása miatt átengedte, valamint minden tulajdonát, tudniillik az ecsi szőlőskerteket, melyeket a mondott Pongrác ispán halála után  (- - - ) mint mondta, törvény szerint hitbérül juttattak neki, ezt adta és juttatta az előbb mondott kolostornak örök birtoklásra, tudniillik oly módon, hogy amíg ugyanaz az úrnő élni fog, a mondott kolostor apátja ugyanőt táplálékkal és illendő ruházattal ellátni tartozik. Ezen módon is közbeszúrt és alkalmazott rész, hogy ha bárki a rokonok, sógorok vagy a mondott Pongrác hozzátartozói közül magukat a birtokokat a mondott kolostortól vissza akarnák venni, akkor azt ötven márkáért megtehetik, melyeket a hitbér jogán a gyakran mondott úrnőnek tartozzanak juttatni, s ugyanezeket (a birtokokat) a mondott kolostor apátja visszaadni tartozik, és a pénzt a gyakran mondott úrnőtől kárpótlásul elfogadni tartozik. Mely ügy emlékére a saját pecsétünkkel megerősített jelen levelet adjuk. Adatott pünkösd nyolcadán az Úr 1286. évében. Karacsin mester, egyházunk elöljárója, Dominik kántor, Hector olvasó és István őr jelenlétében."

Címkék: ingatlan fordítás adomány oklevél

Szólj hozzá!

Margit nevű nőnek végrendelete - 1152

Brannagh 2011.09.09. 20:55

Az Árpád-kori fennmaradt források között nagyon kevés szól nők ügyeiről, rendelkezéseiről, ezek közt is nagyon ritkák a végrendeletek. Ezért olyan érdekes Margit úrnő végrendelkezése 1152-ből. Különlegessége, hogy nem ingatlanokról szól, mint ahogy az szokásos volt, mert végső soron ugye a föld maga volt az érték, hanem csupa "női holmiról", főleg ruhákról és ékszerekről. Emellett sok szolgálóról is rendelkezett, akiket egyházaknak (azaz egyházi létesítménynek, apátságnak, templomnak) adományozott szolgálatra. Ebben a korban szokás volt a lélek túlvilági megváltása érdekében kissé "korrumpálni" az égieket, az evégett bizonyos szolgálatra rendelt embereket nevezzük dusnoknak. Ezek vagy szabaddá tett szolgák vagy az egyháznak adott szolgálók, akiknek bizonyos feladatot kell ellátniuk egy egyház javára évente rendszeresen, mint például "Szent Miklós ünnepén az egyháznak tizenkét rőf kárpitot fizetni". Másik hasonló rendelés pedig, hogy valamilyen ajándék fejében a végrendelkező bizonyos számú mise elmondására kötelez egy papot. Magasabb egyházi személyek ezt gyakran kiosztották az alárendeltjeiknek, Margit viszont kifejezetten köti a pannonhalmi kolostor apátját, hogy neki kell elvégeznie a feladatot és nem másnak. Az oklevélben említett Szent Márton egyháza ugyanis a pannonhalmi apátságot jelenti.

Érdemes megfigyelni a nagyon szép arenga szöveget a végrendelet második mondatában és a harmadik mondat elején. Margit ebben megindokolja, miért rendelkezik, és miért úgy, ahogy.

"Legyen feljegyezve úgy a jelenlévőknek, mint a jövőben következő tulajdonosoknak. Az Úr megtestesülésének 1152. évében, mikor Géza uralkodott egyetlen fiával, István herceggel. Én, Margit, szennyfoltokkal megszeplősödött gyalázatos nő, arra emlékeztetem magam, hogy el fogom hagyni e kort. Szigorúan tekintik a vétkeket, ha a biztosan előrelátható halál miatt ügyeimet rendezetlenül hagyom hátra; hogy ez ne történjen meg, míg élek és gyümölcsöző elevenség köszönt ezeket (teszem) Istentől támogatva és minden egyetértő előkelő színe előtt, tudniillik Martyrius érsek, Apa ispán, Belos bán, Heidric udvari ispán, a beszédben ilyen sorban következve jelölve meg őket; tudniillik: Mártonnak, mostohafiamnak adok három embert: Cukát, Vosoneit és Kaskát, és feleségének egy Ajándék nevű leányt. Hasonlóképp egy szüleit elvesztettnek, akit lányomként neveltem, adok két üstöt, egy nyakláncot, két váltás ruhát aranyból, két gyűrűt zöld kővel, és egy másikat halványsárgával, valamint három embert, tudniillik Árvát, Legunejt és Feherát, egy selyemszalagot, öt asztalravaló terítőt kéztörlővel és kétszáz rőf szövetet. Boldog Márton egyházának pedig, ahol el leszek temetve, adok két családot szántásra, melyek neve Khuch és Seka nyolc ökörrel, tíz tehénnel, száz birkával, két citerással, tudniillik  Vasassal és Fóttal, valamint egy üstöt. Valamint adok egy Péter nevű szabadot három fővel, akivel adok egy ökröt és tíz birkát, s akinek a szolgálata ne legyen más, mint hogy évente, tudniillik Szent Miklós ünnepén az egyháznak tizenkét rőf kárpitot fizessen. És ugyanazon kolostor apátja részére adok egy hét márka értékű aranyláncot, hogy sok misét mondjon, tegyen így istenfélelemből, mégpedig úgy, hogy a kötelezettséget neki magának kell elvégeznie; a testvéreknek pedig körösi (?) bundákat adok. Hasonlóképpen adok három családot, hogy szolgáljon értem egy-egy évet, s ezeknek nevei: Fergadi a fiaival, valamint Jasobus és Tengradi egy ökörrel, három birkával, három libával, hat tyúkkal és húsz (...) valamint kétszáz kenyeret, és egyiküknek közülük adok két örköt és öt birkát; ezen szolgálókról Turus két fia gondoskodjon, ha pedig nem akarnának gondoskodni ezekről a szolgákról, legyenek rászorítva. Ha pedig valaki ezeknek a szabadságát visszavenné, akár az apát akár a mostohafiam, Szent Márton sújtson le rá, és azonfelül a király haragjával is ütközzön szembe. Hasonlóképp (adok) Szent Péter egyházának két citerást, tudniillik Ozicut és Dalmacit; a fehérvári egyháznak pedig két arany karperecet. Hasonlóképp Damacham, Hovodi és Hugdi legyenek szabaddá téve, hogy senkinek se tartozzanak szolgálni, kivéve negyven napon belül egy bizonyos asszonynak tíz rőf szövettel, és tartozzanak tíz misét mondatni értem. Ezt a feljegyzést pedig Barnabás jegyző írta és Miklós pecsételte le."

 

Szólj hozzá!

A közterület gyümölcse

Brannagh 2011.08.08. 23:04

Ebben az évszakban nagyon aktuális kérdés: kié a közterületen termő gyümölcs? Sokakkal előfordul, hogy kinéznek maguknak bizonyos vadnövényeket, vadgyümölcsöket leszedésre, hazavitelre, bizonyos esetben akár piaci árusításra is. Utóbbiak közé tartozik például a gomba, a medvehagyma, fenyőágak karácsony táján, stb.

A gyümölcs egy jogi fogalom

Először is érdemes leszögezni, hogy a közterületen (járdaszélen, árokparton, legelő gyepűjén, erdőn-mezőn) található gyümölcsfák nem gazdátlan dolgok, mint például egy eldobott könyv, hanem mind valakiéi. A fa ugyanis alkotórésze az ingatlannak, mivel össze van nőve vele. Szerintem egyébként ugyanez vonatkozik más növényfajtákra is (pl.: lágyszárúak, mint a medvehagyma, valamint a gombák). És mivel az országban gazdátlan földterület nincs (nem is lehet) ezért minden szabad talajban növő növény valakié. A Ptk. is a következőt mondja: "126. § A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék)."

A fán vagy bokron termő gyümölcs, a micéliumon termő gombatest, a medvehagyma levelei, a leszedett vadvirágok jogi szakszóval gyümölcsök: az eredeti dologról időről-időre leváló/leválasztható növekmények, amiknek önálló értékük lehet. A még el nem vált gyümölcs váromány, a már elvált/elválasztott gyümölcsön viszont már önálló tulajdonjogot szerez a jogosult.

Kié a gyümölcs tulajdonjoga?

Felmerül a kérdés: ki a jogosult? Egyszerűbben fogalmazva: ki az, aki hazaviheti az árokparti bodzabokor termését? Természetesen az eredeti dolog tulajdonosa, amiről a növekmény levált. Ezzel a jogával persze ugyanúgy rendelkezhet, mint a tulajdon bármely más részjogosítványával, tehát például megengedheti másnak, hogy ő sajátítsa el az elváló gyümölcsöt. A gyakorlati kérdés szempontjából: a közterület tulajdonosa az önkormányzat (esetleg az állam), a bodzabokor és a bodzatermés tulajdonosa is az önkormányzat lesz (esetleg az állam). Persze, az önkormányzat mint jogi személy nem tud kivonulni az árokpartra bodzát szedni, sőt, megenni sem tudja a bodzatermést. De ez nem akadályozza meg a gyümölcs elsajátításában: például a képviselőtestület határozhat arról, hogy munkásokat küld az árokpartra leszedni a bodzát az önkormányzat számára. Ezután például eladhatják a termést, és a befolyt pénz az önkormányzaté, vagy akár ajándékba szét is oszthatják a helyi lakosoknak, ahogy tetszik.

Be kell azonban látnunk, az önkormányzat (állam) rendszerint tesz rá, hogy mi nő az árokparton (erdőn-mezőn, stb.). Azzal pedig, hogy a gyümölcsöt, gombát, más terméseket senki nem szedi össze, tulajdonképpen jelentős érték megy veszendőbe. Az ember csóválja a fejét, hogy enyje-enyje, ez milyen pazarlás, ha másnak nem kell, majd leszedem én, lesz belőle jó kis lekvár, vagy eladom a piacon (jellemzően a gomba, ugye). Csakhogy ha valaki leszedi a vadgyümölcsöt, azzal tulajdonképpen lop: más tulajdonát veszi birtokba jogosulatlanul. Ha piacra viszi, akkor már az adóhivatal is kezdhet kínos kérdéseket feltenni.

Érdekes dolog, hogy korábban az építési törvényben (1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről) még úgy volt meghatározva a közterület fogalma, hogy "közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.” Azóta a "rendeltetésszerű" fordulat kikerült a jogszabályból, és a jelenleg hatályos törvény szerint a közterület fogalma már ez:  "Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván." Elvileg talán mondhatjuk, hogy a közhasználat és a rendeltetésszerű használat is megalapozná a gyümölcsök leszedhetőségét, de a jogi szakszavak szempontjából ez nem is használat lenne, hanem a hasznok szedése. Az pedig nem része  a jogszabályi definíciónak, így idegen személy nem szerezhet tulajdonjogot a közterület gyümölcsein.

Másik jogszabály, ami alapot adhat a gyűjtögetésre, a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról. Eszerint az erdőből (de a jogszabály kizárólag az állami erdőről beszél) való gyűjtögetés erdei haszonvételnek minősül. Eszerint:

Az erdei haszonvételek általános szabályai
68. § Erdei haszonvételnek minősül:
a) a fakitermelés;
b) az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése;
c) a vadászati jog gyakorlása vagy hasznosítása az e törvény hatálya alá tartozó területen;
d) az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, illetőleg elhalt, száraz ág nyesése;
e) a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése;
f) a gomba, vadgyümölcs, virág, illetőleg gyógynövény gyűjtése;
g) a bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása;
h) a méhészeti tevékenység;
i) a fenyőgyanta gyűjtése;
j) cserje kitermelése, élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtése.
69. § (1) Az erdei haszonvételek gyakorlása nem károsíthatja, illetve veszélyeztetheti az erdő biológiai sokféleségét, felszíni és felszín alatti vizeit, talaját, természetes felújulását, felújítását, a védett természeti értéket,valamint az erdei életközösséget.
(2) Az erdőgazdálkodó az erdei haszonvételeket e törvényben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja.
(3) Az erdei haszonvételnek minősülő vadászati jog gyakorlására, hasznosítására a külön jogszabály
rendelkezéseit az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(4) A 68. § b), valamint d)-j) pontjai szerinti erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni.
(5) A földalatti gomba fajok az erdőgazdálkodó engedélyével, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírtak szerint gyűjthetőek.
(6) Az erdei életközösség védett fajai fennmaradásának és fejlődésének biztosítása érdekében az erdészeti hatóság - hivatalból vagy a természetvédelmi hatóság megkeresése alapján - korlátozza vagy megtiltja erdőben a cserjék kitermelését, az elhalt, fekvő fa és gally, valamint élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtését.
(7) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, gyógynövény állami erdőben való gyűjtését.

Nos elvileg ez alapján az állami tulajdonban lévő erdőben személyes szükségletére bárki szabadon gyűjthet gombát, vadgyümölcsöt és gyógynövényeket. Nem terjed viszont ki a törvény az önkormányzati vagy magán tulajdonban lévő erdőterületekre, illetőleg a nem erdőnek minősülő területekre, például mező, szántó, rét, folyó, patak partja, legelők, stb.

Hogyan lenne törvényes, hogyan lenne jogos?

Elvileg, ha az ember nagyon lelkiismeretes, akkor megkeresi az önkormányzatot, és engedélyt kér a közterületen való gyümölcsszedésre. Ajánlom a hivatalos levelet postai úton, mert ha valami iktatva van, akkor arra vonatkozik a 30 napos közigazgatási ügyintézési határidő. Egyébként el tudom képzelni, hogy simán csak elhajtják az embert olyan "hagyjálmár" mozdulattal. Mert az önkormányzatot végső soron nagyon nem érdekli szerintem az éves bodzatermés, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy az szed vadgyümölcsöt, virágot, gombát közterületen, aki csak akar, és nem hallottam még olyanról, hogy emiatt valakit bántalom ért volna. Pedig még sima otthoni felhasználásra is nagy mennyiségeket lehet leszedni, legutóbb például 10 kg medvehagymát, 20 kg bodzát szedtem. Nem is szólva arról, hogy erkölcsi szempontból a közterület a közt szolgálja, miért lenne tehát jogellenes az amúgy kárba vesző gyümölcsök leszedése?

Mégis lenne szokásjog?

Magyarországon jelenleg nincs elismerve a szokásjog, azonban épp ez a terület, a vadgyümölcsök, gyűjtögetés kérdése olyasmi, amit hosszú-hosszú ideig helyi szokásjog szabályozott, most pedig ugyan elvileg van rá szabályozás (lásd fent), ami viszont a legritkább esetben valósul meg. Az alábbiakban egy elég hosszú idézet következik a Magyar néprajz II-ből: ezek a részletek nagyjából átfogják a népi gyümölcsszedési szokások eredetét és későbbi megváltozását.

"A vadon, emberi gondoskodás nélkül termő gyümölcs gyűjtögetése már felveti az emberi együttélés legfontosabb kérdéseit is: ki mennyire részesülhet a közösség által lakott, sajátjának tekintett terület ingyen áldásaiból. Mielőtt még az ember kialakította volna kizárólagos vagy előjogát az élelmet adó, megművelt termőföldnek egy-egy darabjához, a gyümölcstermő fák szaporítása, védelme, gondozása, nemesítése, hasznának szabályozása – tehát a tervszerű termelés – már megindult, elkezdődött. Az ember már akkor munkát fektetett a gyümölcstermés fokozásába, minőségének javításába, amikor még nem alakult ki sem a földre, sem a gyümölcstermő fára vagy a fát nevelő területre a másokat kirekesztő magántulajdon. A már magántulajdonban lévő gyümölcsfa megszedésében szinte napjainkig fennmaradtak régi jogszokások, melyek a közösség érdekében korlátozták az egyének (?) másokat kizáró használatát, így szétválaszthatatlanul egybefonódott a termelés és a gyűjtögetés fogalma. (...)

Népünk „gyümölcsészetére” a 18. században megkezdett erdőkülönözések mértek nagy csapást. Ennek során a földesurak teljesen kizárták jobbágyaikat az erdők használatából, legfeljebb némi faizást, vagyis tüzelőfaszedést és engedélyhez kötött épületfavágást engedélyeztek benne, azt is a kimért jobbágytelkek arányában, márpedig a népi gyümölcstermesztés ezekben a közösen használt erdőkben folyt elsősorban. A paraszti lét alapját ekkor szorították le a szántóföldi gabonatermelésre és állattartásra, és a táplálkozásban ettől kezdve a gabonaneműek egyre nagyobb szerepet kaptak. A gyümölcs lassan a mindennapi élelemből csemegévé lett. A nép gyümölcsfogyasztása néhány évtized alatt a korábbinak csak töredékére csökkent. (...)

Azt a körülményt sem téveszthetjük szemünk elől, hogy a gyümölcsészet paraszti értékelése és szemlélete is megváltozott ezzel a jogi átalakulással. Joggal feltételezhetjük, hogy a néhány somogyi és moldvai erdőjáróról, pásztorról fennmaradt adat, tudniillik hogy kéretlenül és ingyen százával oltogatta a vad fákat az erdőben és legelőkben, nem volt elszigetelt, ritka jelenség, hanem egy eltűnőben lévő világ és szemlélet utolsó képviselője. (...)

A falu közterületein, erdőiben, legelőkön, ártérben, utak mentén növekvő gyümölcstermő fákról mindenki részesülhetett, akkor is, ha azt valaki már oltással megnemesítette. (...) Amint az egy későbbi jegyzőkönyvi tételből kitűnik, a város határában, legelőn, szántón vagy az utak mentén álló fák és azok termése nem azé volt, akinek a földjén nőtt, hanem a közösségé. (...) Gyümölcshöz a lakos úgy juthatott, hogy megvárta, amíg a tanács a gyümölcsszedés napját kihirdette, „annakutánna kinek hová tetszett gyümölcsszedésre oda ment, senki sem ellenezte, mind a gyümölcsfák, mind pedig gyümölcsei közönségesnek tartván a városiaktól... Ki melyik fához hamarább érkezhetett, ámbár más földjén lett légyen is, szabadosan megrázhatta, gyümölcsét felszedhette és senkitől nem turbáltatott”. A szőlőkben lévő fák kivételt képeztek, azt a szőlő tulajdonosa használta kizárólagos joggal, akárcsak a szőlejét. (...)

A gyümölcsfák kizárólagos magánbirtoklásának gyakorlatához az első lépés a közterületen álló fák termésének lefoglalása. Például a Hargita hegységben egy bőven termő vadalma-, vadkörte-, esetleg oltott fát, még akkor, mikor gyümölcse éretlen volt, valamilyen jellel lefoglaltak: szalmakötéllel körülcsavarták, a fa tövéhez kis kőhalmot raktak stb. Ezekről a fákról is ehetett azonban az arra járó utas, pásztor vagy fuvaros. A Kis-Alföldön az első világháború előtti időben is ráverték tulajdonjegyüket az ilyen fára, de a jel itt is csak az ez évi termésre vonatkozott. (...)

Ahol, s ez volt az általánosnak mondható, a földesúrnak sikerült a 18. század végén vagy a 19. század elején a jobbágyokat kiűzni az erdőből az elkülönözéssel, a további irtást, oltogatást és gyümölcstermelést is megtiltotta az erdőben. A jobbágyok mindenhol ellenálltak, ősi szokásjogaikra hivatkoztak, de sikertelenül. Néhány helyen egy kis erdőrészt sikerült megkapniok az erdőben maradt gyümölcsfák kárpótlásaként, másutt elérték, hogy az elvett gyümölcsfák oltási költségeit az uradalom megváltotta pénzen, valamint a termés felbecsült értékéért is kaptak valamit. A jobbágyok többsége a fákhoz ragaszkodott, és fellebbeztek, de a legmagasabb fórumokon is ellenük döntöttek. A bírák a szokásjoggal ellentétben a nyugat-európai feudális modell szerint ítélkeztek, s ebben az erdő a földesúr kizárólagos birtokát jelentette." (forrás: Magyar néprajz II.)

A gyümölcsszedésre vonatkozó komplex szokásjog tehát már régebben megszűnt, mégsem lehet teljesen kiölni még a mai ember jogi-erkölcsi gondolkodásából sem bizonyos dolgokat. Vegyük például a településen a telek és az út közötti füves területekre ültetett gyümölcsfák helyzetét: ez a földterület önkormányzati tulajdon, a mellette lévő ingatlan tulajdonosa viszont köteles azt rendben tartani. Megválaszthatja például, hogy szimplán csak a gazt fűnyírózza, vagy kezd vele valami célszerűt: meggyfát ültet rá. A meggyfa azonban, és vele együtt a későbbi termés is, jogilag az önkormányzat tulajdona lesz. Ki kérdőjelezné meg azonban, hogy mindenki szabadon leszedheti a saját portája előtt álló, saját munkájával rendben tartott fákról a meggyet? Mindenki a magáét, így illendő. Mégis, ha arra sétál valaki a járdán, és szakít egy-egy szemet, akkor ki kevésbé, ki jobban húzza össze a szemöldökét, mégis: ez el van nézve az arra járóknak. Zacskóval, vödörrel menni azonban durva illetlenség, és mindenki jogosnak tartja, hogy a "gazda" elzavarja, aki nagyobb mennyiséget akar szedni.

Szokásjognak talán nem nevezhetjük a jelenséget, mert ez csak egy apró jogterület, és természetesen nem lehet jogi eszközzel kikényszeríteni az érvényesülését. Illendőségnek, erkölcsnek tartani pedig talán egy kicsit kevés, mert a társadalom önszabályozása mégiscsak bizonyos nyomást gyakorol arra, aki a szokás ellen megy. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy tekintettel arra, hogy mennyire nem működik a jogszerű megoldás, és mennyire igazságtalannak érezhetjük azt, át kéne gondolni a közterületi gyümölcsök, hasznos növények szedésének szabályozását.  

És kié a madárfütty?

Kormos Eszter

Címkék: gyümölcs szokásjog

Szólj hozzá!

Arenga-szövegek az Árpád-korból

Brannagh 2011.06.22. 04:24

Arenga: (a francia harangue szóból, a. m. ünnepélyes beszéd) A jogi tényeket írásba foglaló oklevelek elején általában megtalálható emelkedett hangulatú szöveg, melynek funkciója, hogy erkölcsileg megalapozza az adott jogi tény írásba foglalását. Például végrendelet az illető lelke megváltása érdekében, vagy egy szerződés azért, mert az emberi emlékezet véges. A leírás gyakran nagyon gazdag képekben, például írhat olyasmit, hogy elrendelte az írásba foglalást, mivel az emberi emlékezet olyan, mint a víz, ami hamar eltűnik a föld kövei közt. Az ilyen szövegrészek tulajdonképpen az oklevél tartalma felől nézve jelentéktelenek, szépségük mégis megkapó, ezért összegyűjtök itt néhányat.

Ezek az első kivételével saját fordításaim, ezt az elsőt mégis azért teszem ide, mert mindenki tanult róla általános és középiskolában is. Arról van szó, mikor III. Béla 1181-ben elrendelte, hogy minden, a király előtt tárgyalt ügyet írásba kell foglalni. Ezzel az időponttal határozzuk meg a királyi kancellária működésének kezdetét. A legtöbben úgy emlékeznek erre, mint a király egy kifejezett törvényére, ez azonban nem egészen így van. Az idézett rész egy egyszerű adásvételt megörökítő oklevélben szerepel, melyben Froa asszony Szeles nevű birtokát eladja Farkas nádornak. Viszont minden ilyesmit is a király törvényének nevezünk. A kis félreértés a szónak az akkori és a mostani viszonyokra vonatkozó jelentésbeli különbségéből adódik. A fordítás korábbi konzulensemtől, dr. Béli Gábortól származik:

„Minthogy a feledés az elmúlt dolgok emlékezetébe az ember természetének fogyatékosságából az időnek múlásával lassanként belopódzik, érdemes írással oltalmazni és megerősíteni azt, amit szerződő személyek kötöttek azért, hogy az írás erejével is, alkalmas férfiak tanúságtételével is sértetlenül és háborítatlanul fennmaradjon. Ennek okáért én, Béla, Magyarország legkiválóbb királya, megfontolván és a jövőre nézve gondoskodván, nehogy bármely, a jelenlétemben tárgyalt és befejezett ügy elenyésszen, mint szükségeset elrendelem, hogy akármely, a felségem jelenlétében megtárgyalt ügy írás bizonyságával erősíttessék meg.”

Címkék: fordítás oklevél arenga

Szólj hozzá!

A komfortfokozatokról

Brannagh 2011.06.09. 11:09

Eladó ingatlanok hirdetésében szinte minden alkalommal bele lehet botlani egy szókapcsolatba, ami a lakás/ház komfortfokozatára utal. Nagyon gyakran előfordul azonban, hogy ezt hibásan adja meg a hirdető, sajnos sokszor akár maga az ingatlanközvetítő, akinek pedig jártasnak kell lennie ebben a témában is. A tévedések rendszerint az "összkomfortos" kifejezés előnyére történnek, vagyis a hirdető nem tud arról, hogy jogszabályban van meghatározva, mi ennek a szónak a tartalma, így pusztán arra a tényre alapozza a lakás eme jellemzőjét, hogy ő maga kényelmesen érzi magát benne. Pedig ez nem egy szubjektív elem, és még azok is tévednek, akik pusztán a közművesítettséggel hozzák összefüggésbe.

Címkék: ingatlan lakás jellemzői

4 komment

Ahogy ma gépírok

Brannagh 2011.05.30. 15:31

62 words

Speed test

Ez egész pontosan 383 leütést jelent az 1 perces teszt alatt, 0 hibával.

Nagyon jó ez az oldal, gyakoroltat, versenyeztet.

Szólj hozzá!

Nők jogai az Árpád-korban V. - Női különjogok

Brannagh 2011.05.30. 13:58

Az alábbiakban OTDK 3. helyezést elért dolgozatom olvasható. Mivel a 45 oldalas tanulmányt kényelmetlen lenne egyetlen blogposztban olvasni, ezért inkább feldarabolom több cikkre. Mindazonáltal a dolgozat akár egy az egyben le is tölthető ide kattintva. Itt a dolgozat hivatkozásai és irodalomjegyzéke is korrektül megtalálható, sajnos a blog felületén nem boldogultam el a horgonyokkal.

Szólj hozzá!

Nők jogai az Árpád-korban IV. - Női különjogok

Brannagh 2011.05.30. 13:38

Az alábbiakban OTDK 3. helyezést elért dolgozatom olvasható. Mivel a 45 oldalas tanulmányt kényelmetlen lenne egyetlen blogposztban olvasni, ezért inkább feldarabolom több cikkre. Mindazonáltal a dolgozat akár egy az egyben le is tölthető ide kattintva. Itt a dolgozat hivatkozásai és irodalomjegyzéke is korrektül megtalálható, sajnos a blog felületén nem boldogultam el a horgonyokkal.

Címkék: nők jogai

Szólj hozzá!

Nők jogai az Árpád-korban III. - A férfiakkal egyenlően

Brannagh 2011.05.30. 11:19

Az alábbiakban OTDK 3. helyezést elért dolgozatom olvasható. Mivel a 45 oldalas tanulmányt kényelmetlen lenne egyetlen blogposztban olvasni, ezért inkább feldarabolom több cikkre. Mindazonáltal a dolgozat akár egy az egyben le is tölthető ide kattintva. Itt a dolgozat hivatkozásai és irodalomjegyzéke is korrektül megtalálható, sajnos a blog felületén nem boldogultam el a horgonyokkal.

 

Címkék: nők jogai

Szólj hozzá!

Nők jogai az Árpád-korban II. - A törvényes öröklési rend

Brannagh 2011.05.30. 11:08

Az alábbiakban OTDK 3. helyezést elért dolgozatom olvasható. Mivel a 45 oldalas tanulmányt kényelmetlen lenne egyetlen blogposztban olvasni, ezért inkább feldarabolom több cikkre. Mindazonáltal a dolgozat akár egy az egyben le is tölthető ide kattintva. Itt a dolgozat hivatkozásai és irodalomjegyzéke is korrektül megtalálható, sajnos a blog felületén nem boldogultam el a horgonyokkal.

 

Címkék: nők jogai

Szólj hozzá!

Nők jogai az Árpád-korban I. - Bevezető

Brannagh 2011.05.30. 10:36

Az alábbiakban OTDK 3. helyezést elért dolgozatom olvasható. Mivel a 45 oldalas tanulmányt kényelmetlen lenne egyetlen blogposztban olvasni, ezért inkább feldarabolom több cikkre. Mindazonáltal a dolgozat akár egy az egyben le is tölthető ide kattintva. Itt a dolgozat hivatkozásai és irodalomjegyzéke is korrektül megtalálható, sajnos a blog felületén nem boldogultam el a horgonyokkal.

 

Címkék: nők jogai

Szólj hozzá!

Jegyesség: szokásjogi alapon?

Brannagh 2011.05.29. 18:57

Az elmúlt héten szobát festettünk, és a fizikai munkával együtt jár a közismert vicc a kaláka munkáról, amit például Kovács András Péter is feldolgozott már. A vicc lényege, hogy a  szívességi munkát csak közvetlen hozzátartozók végezhetnek, amely körbe újabban a jegyes is beletartozik, ezért a frissen építkező férfiember megkéri az aktuális barátnője kezét, és máris viszi betonozni. Közben persze örül, hogy ezt nem büntetheti a hatóság.

Ez adta az ötletet, hogy átgondoljam, milyen pontokban kérdéses nagyon a jegyesség. De először lássuk a kalákát egy rövid videóval összekötve.

Címkék: munka jegyes szokásjog

Szólj hozzá!

Az ingatlan közvetítési megbízási szerződés fő elemei

Brannagh 2011.05.24. 11:24

Rengeteg ingatlan közvetítő cég van ma Magyarországon versenyben, és ezek közül mindnek más a szerződése. Gyakran olvasni a megbízási szerződésen pórul járt eladókról, akik akár saját hibájukból, akár az ingatlanos cég tisztességtelen szerződési feltételei miatt több százezer forintot buktak el. Ebben a cikkben összefoglalom, hogy milyen szerződési pontokra kell különösen odafigyelni, milyen szerződési feltételekbe nem szabad az eladónak belemennie, és melyek azok a pontok, amelyek a tisztességes ingatlan közvetítőt védik a szerződést megkerülni szándékozó tulajdonosoktól. Alább következnek tehát a tisztességes és elfogadható ingatlanközvetítési szerződés tartalmi elemei.

Címkék: ingatlan adásvétel szerződés ingatlanos megbízás

1 komment

Hedvig lengyel királynénak adománya egyik udvari hölgye számára. 1396.

Brannagh 2011.05.23. 14:18

"Hedvig, Isten kegyelméből Lengyelország, stb királynője, a Wanczwoia-ból való Formosának, tudniillik Gamrat Szaniszló feleségének, azaz udvarom szolgáló leányának az irántam való hűségét és engedelmességét buzgón megfontoltam, és nem kevésbé az ő szépsége és erényessége végett most és a későbbiekre nyújtva a szokás és illendőség szerint   színünk előtt nyájas helyesléssel és gondos figyelemmel; ugyanennek a Formosának különös keggyel megfontolva lengyel szokás szerinti számban 150 prágai márka értékű garast adtam és juttattam, melyből 48 márka garast tudniillik úgy kell számítani, hogy azt, mint Bieck környékén fekvő Trczinica nevű falut hozomány címén adtam, és adom és juttatom neki most személyesen oly módon, hogy maga Formosa és örökösei és utódai jogosan ugyanazt a Trczinica nevű falut sajátjukként és egyedüli birtokosként megtartsák és bírják addig, amíg én és utódaim minden korábban mondott szolgálatát csorbítatlanul és egészében meg nem háláljuk. A mondott falun való korlátlan tulajdonjogot mi fogjuk visszanyerni és teljes joggal újra megszerezni. Adatott Krakkóban, Szent Lőrinc mártír ünnepének előestéjén az Úr 1396. évében. A királynőtől."

(forrás:Wenczel Gusztáv: Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. III. Bp. 1876. 767.o. - megtalálható a Magyar Országos Levéltár Arcanum adatbázisában

_____________________________________________________

I. (Szent) Hedvig lengyel királynő:  1374-1399

Formosa: női név, jelentése: szépséges

Stanislaw: lengyel férfi név, magyar megfelelője: Szaniszló

Biecensa és Trcziencza: lengyel helynevek, mai megfelelőjük: Bieck és Trczinica

forrás: Trczinica (wiki)   Stanislaw Gamrat (wiki)

márka és garas: középkori pénznemek

Címkék: fordítás adomány oklevél

Szólj hozzá!

Az ezer éves haszonélvezet ellentmondásai

Brannagh 2011.05.22. 21:05

Közismert, hogy a haszonélvezet rengeteg problémát okoz az ilyen joggal terhelt dolog tulajdonosának. Olyan bizarr jelenségekről van szó, mint például egy ház tulajdonosa akár egészen öreg koráig sem élhet saját házában, vagy akár ő maga fizet a haszonélvezőnek azért, hogy ott lakhasson. Szintén lehetséges, hogy a haszonélvező ingyenes használatra engedje át a vagyontárgyat bárkinek, és ez ellen a tulajdonos semmit sem tehet. Mindezeknek a tulajdonjogbeli korlátoknak az ellenére  a tulajdonosnak mégis viselnie kell a dolog karbantartásának költségeit, ha kár keletkezik, akkor köteles a javításokat saját költségére elvégeztetni. Ezzel szemben, habár a tulajdonos jogosult ellenőrizni a haszonélvezet gyakorlását, a nem rendeltetésszerű használat ellen mégsem tehet semmit. Ha a haszonélvezetet szerződésben kötötték ki, szerződésszegésre hivatkozva esetleg még léphet valamit, a túlnyomó özvegyi haszonélvezet esetében ez sem lehetséges.

Ezeket a nagyon súlyos egyenlőtlenségeket szükséges lenne kijavítani, ehhez pedig a haszonélvezet egész intézményét alapjaiban kellene újragondolni.

A haszonélvezet problémáinak tárgyalását az özvegyi joggal kezdem, mivel nyilvánvalóan ez a haszonélvezet leggyakoribb megnyilvánulási formája.

 

Címkék: ingatlan haszonélvezet

4 komment · 1 trackback

Szent Kinga vagyis Kunegunda, IV. Béla király leánya és Boleszló krakói herczeg neje, unokahúgát Kunegundát, II. Otakar cseh király nejét kéri, hogy férjét arra bírja, mikép IV. Béla királynak fia István ellen segítségére legyen. 1267

Brannagh 2011.05.20. 23:43

"Talán nem takarhatja el szeretetedet az a méltánytalan viszontagság, melyet legdrágább urunk és atyánk, Béla elszenvedett, a magyarok kiváló királya, akinek szenvedése számos, mert az életben már igencsak érett, és ezért nyugalomra van szorítva, vénségében botja támogatja; a saját királyi széke által legyőzetett,   hívei által megcsalatott, akik közül nagyon sokan királyi hatalmának jogosságát vitatják. De lám, mivel  az őt érintő fájdalom keserűségében, amint azt illik őt a saját jogán igaz atyánknak és urunknak tartjuk,  együtt szeretett urammal és legdrágább férjemmel írunk, buzdítunk és kérjük a te szereteted okán, hogy  átérezve  igen békés atyánk és urunk különös és igazságtalan fájdalmát az üldöztetésben, vedd rá  férjedet figyelmeztetésekkel, hosszas rábeszéléssel és tanácskozással, hogy karja és fegyveresei erejével őt támogassa fia vakmerőségével szemben, aki az atyai dicsőséget gyengíti meg; igen szeretett urammal, legdrágább férjemmel embert, munkát és költséget nem kímélünk, ő maga minden emberét kész lesz hűségesen kiállítani."

(forrás: Árpád-kori új okmánytár VI. kötet, szerk.: Wenczel Gusztáv. Pest, 1860.)

Címkék: fordítás magánlevél

2 komment

A gyámhivatal szerepe az ingatlan adásvételében

Brannagh 2011.05.20. 16:55

Gyakran felmerülő probléma ingatlanok adásvétele esetén, hogy az eladni kívánt ház, lakás, stb. egészben vagy részben egy kiskorú tulajdonában van. Ennek a leggyakoribb esete, ha a kiskorú örökli az ingatlant vagy annak résztulajdonát, másik gyakori oka, hogy a szülők már eleve a gyermek nevére vásárolnak valamilyen ingatlant, sokszor azért, hogy a hagyatéki eljárást és az ezzel járó költségeket megspórolják a gyermeknek.

Címkék: ingatlan adásvétel gyermek

Szólj hozzá!