HTML

Studiolum

Utolsó kommentek

  • ruzio1: HIRTV_a a youtubon ha ezt beütitek meg lehet nézni ,benkőt ,és szabót is ők az ingatlanbazár ,és a... (2012.02.13. 08:41) Az EXE-csalás
  • Brannagh: @Pikniktanya: kedves Hajni! A jogszabályszöveg nem ivòvizet írt, csak vizet. ÚGy gondolom, itt a ... (2012.02.10. 08:56) A komfortfokozatokról
  • Pikniktanya: Üdvözlet! Újságíróként szeretnék érdeklődni, egy cikkel kapcsolatban lenne szükségem a fenti törv... (2012.02.08. 09:49) A komfortfokozatokról
  • Mooseer: Kizártnak tartom, hogy Blackword-del pereskedne ez az oldal. Véleményem szerint az ingatlanbazár.c... (2011.12.02. 10:15) Az EXE-csalás
  • brahamb: abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=0/Sajtokozlemenyek&dok=20100517_ABI_1 (2011.11.20. 13:57) Az EXE-csalás
  • Utolsó 20

A közterület gyümölcse

Brannagh 2011.08.08. 23:04

Ebben az évszakban nagyon aktuális kérdés: kié a közterületen termő gyümölcs? Sokakkal előfordul, hogy kinéznek maguknak bizonyos vadnövényeket, vadgyümölcsöket leszedésre, hazavitelre, bizonyos esetben akár piaci árusításra is. Utóbbiak közé tartozik például a gomba, a medvehagyma, fenyőágak karácsony táján, stb.

A gyümölcs egy jogi fogalom

Először is érdemes leszögezni, hogy a közterületen (járdaszélen, árokparton, legelő gyepűjén, erdőn-mezőn) található gyümölcsfák nem gazdátlan dolgok, mint például egy eldobott könyv, hanem mind valakiéi. A fa ugyanis alkotórésze az ingatlannak, mivel össze van nőve vele. Szerintem egyébként ugyanez vonatkozik más növényfajtákra is (pl.: lágyszárúak, mint a medvehagyma, valamint a gombák). És mivel az országban gazdátlan földterület nincs (nem is lehet) ezért minden szabad talajban növő növény valakié. A Ptk. is a következőt mondja: "126. § A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék)."

A fán vagy bokron termő gyümölcs, a micéliumon termő gombatest, a medvehagyma levelei, a leszedett vadvirágok jogi szakszóval gyümölcsök: az eredeti dologról időről-időre leváló/leválasztható növekmények, amiknek önálló értékük lehet. A még el nem vált gyümölcs váromány, a már elvált/elválasztott gyümölcsön viszont már önálló tulajdonjogot szerez a jogosult.

Kié a gyümölcs tulajdonjoga?

Felmerül a kérdés: ki a jogosult? Egyszerűbben fogalmazva: ki az, aki hazaviheti az árokparti bodzabokor termését? Természetesen az eredeti dolog tulajdonosa, amiről a növekmény levált. Ezzel a jogával persze ugyanúgy rendelkezhet, mint a tulajdon bármely más részjogosítványával, tehát például megengedheti másnak, hogy ő sajátítsa el az elváló gyümölcsöt. A gyakorlati kérdés szempontjából: a közterület tulajdonosa az önkormányzat (esetleg az állam), a bodzabokor és a bodzatermés tulajdonosa is az önkormányzat lesz (esetleg az állam). Persze, az önkormányzat mint jogi személy nem tud kivonulni az árokpartra bodzát szedni, sőt, megenni sem tudja a bodzatermést. De ez nem akadályozza meg a gyümölcs elsajátításában: például a képviselőtestület határozhat arról, hogy munkásokat küld az árokpartra leszedni a bodzát az önkormányzat számára. Ezután például eladhatják a termést, és a befolyt pénz az önkormányzaté, vagy akár ajándékba szét is oszthatják a helyi lakosoknak, ahogy tetszik.

Be kell azonban látnunk, az önkormányzat (állam) rendszerint tesz rá, hogy mi nő az árokparton (erdőn-mezőn, stb.). Azzal pedig, hogy a gyümölcsöt, gombát, más terméseket senki nem szedi össze, tulajdonképpen jelentős érték megy veszendőbe. Az ember csóválja a fejét, hogy enyje-enyje, ez milyen pazarlás, ha másnak nem kell, majd leszedem én, lesz belőle jó kis lekvár, vagy eladom a piacon (jellemzően a gomba, ugye). Csakhogy ha valaki leszedi a vadgyümölcsöt, azzal tulajdonképpen lop: más tulajdonát veszi birtokba jogosulatlanul. Ha piacra viszi, akkor már az adóhivatal is kezdhet kínos kérdéseket feltenni.

Érdekes dolog, hogy korábban az építési törvényben (1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről) még úgy volt meghatározva a közterület fogalma, hogy "közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.” Azóta a "rendeltetésszerű" fordulat kikerült a jogszabályból, és a jelenleg hatályos törvény szerint a közterület fogalma már ez:  "Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván." Elvileg talán mondhatjuk, hogy a közhasználat és a rendeltetésszerű használat is megalapozná a gyümölcsök leszedhetőségét, de a jogi szakszavak szempontjából ez nem is használat lenne, hanem a hasznok szedése. Az pedig nem része  a jogszabályi definíciónak, így idegen személy nem szerezhet tulajdonjogot a közterület gyümölcsein.

Másik jogszabály, ami alapot adhat a gyűjtögetésre, a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról. Eszerint az erdőből (de a jogszabály kizárólag az állami erdőről beszél) való gyűjtögetés erdei haszonvételnek minősül. Eszerint:

Az erdei haszonvételek általános szabályai
68. § Erdei haszonvételnek minősül:
a) a fakitermelés;
b) az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése;
c) a vadászati jog gyakorlása vagy hasznosítása az e törvény hatálya alá tartozó területen;
d) az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, illetőleg elhalt, száraz ág nyesése;
e) a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése;
f) a gomba, vadgyümölcs, virág, illetőleg gyógynövény gyűjtése;
g) a bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása;
h) a méhészeti tevékenység;
i) a fenyőgyanta gyűjtése;
j) cserje kitermelése, élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtése.
69. § (1) Az erdei haszonvételek gyakorlása nem károsíthatja, illetve veszélyeztetheti az erdő biológiai sokféleségét, felszíni és felszín alatti vizeit, talaját, természetes felújulását, felújítását, a védett természeti értéket,valamint az erdei életközösséget.
(2) Az erdőgazdálkodó az erdei haszonvételeket e törvényben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja.
(3) Az erdei haszonvételnek minősülő vadászati jog gyakorlására, hasznosítására a külön jogszabály
rendelkezéseit az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(4) A 68. § b), valamint d)-j) pontjai szerinti erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni.
(5) A földalatti gomba fajok az erdőgazdálkodó engedélyével, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírtak szerint gyűjthetőek.
(6) Az erdei életközösség védett fajai fennmaradásának és fejlődésének biztosítása érdekében az erdészeti hatóság - hivatalból vagy a természetvédelmi hatóság megkeresése alapján - korlátozza vagy megtiltja erdőben a cserjék kitermelését, az elhalt, fekvő fa és gally, valamint élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtését.
(7) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, gyógynövény állami erdőben való gyűjtését.

Nos elvileg ez alapján az állami tulajdonban lévő erdőben személyes szükségletére bárki szabadon gyűjthet gombát, vadgyümölcsöt és gyógynövényeket. Nem terjed viszont ki a törvény az önkormányzati vagy magán tulajdonban lévő erdőterületekre, illetőleg a nem erdőnek minősülő területekre, például mező, szántó, rét, folyó, patak partja, legelők, stb.

Hogyan lenne törvényes, hogyan lenne jogos?

Elvileg, ha az ember nagyon lelkiismeretes, akkor megkeresi az önkormányzatot, és engedélyt kér a közterületen való gyümölcsszedésre. Ajánlom a hivatalos levelet postai úton, mert ha valami iktatva van, akkor arra vonatkozik a 30 napos közigazgatási ügyintézési határidő. Egyébként el tudom képzelni, hogy simán csak elhajtják az embert olyan "hagyjálmár" mozdulattal. Mert az önkormányzatot végső soron nagyon nem érdekli szerintem az éves bodzatermés, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy az szed vadgyümölcsöt, virágot, gombát közterületen, aki csak akar, és nem hallottam még olyanról, hogy emiatt valakit bántalom ért volna. Pedig még sima otthoni felhasználásra is nagy mennyiségeket lehet leszedni, legutóbb például 10 kg medvehagymát, 20 kg bodzát szedtem. Nem is szólva arról, hogy erkölcsi szempontból a közterület a közt szolgálja, miért lenne tehát jogellenes az amúgy kárba vesző gyümölcsök leszedése?

Mégis lenne szokásjog?

Magyarországon jelenleg nincs elismerve a szokásjog, azonban épp ez a terület, a vadgyümölcsök, gyűjtögetés kérdése olyasmi, amit hosszú-hosszú ideig helyi szokásjog szabályozott, most pedig ugyan elvileg van rá szabályozás (lásd fent), ami viszont a legritkább esetben valósul meg. Az alábbiakban egy elég hosszú idézet következik a Magyar néprajz II-ből: ezek a részletek nagyjából átfogják a népi gyümölcsszedési szokások eredetét és későbbi megváltozását.

"A vadon, emberi gondoskodás nélkül termő gyümölcs gyűjtögetése már felveti az emberi együttélés legfontosabb kérdéseit is: ki mennyire részesülhet a közösség által lakott, sajátjának tekintett terület ingyen áldásaiból. Mielőtt még az ember kialakította volna kizárólagos vagy előjogát az élelmet adó, megművelt termőföldnek egy-egy darabjához, a gyümölcstermő fák szaporítása, védelme, gondozása, nemesítése, hasznának szabályozása – tehát a tervszerű termelés – már megindult, elkezdődött. Az ember már akkor munkát fektetett a gyümölcstermés fokozásába, minőségének javításába, amikor még nem alakult ki sem a földre, sem a gyümölcstermő fára vagy a fát nevelő területre a másokat kirekesztő magántulajdon. A már magántulajdonban lévő gyümölcsfa megszedésében szinte napjainkig fennmaradtak régi jogszokások, melyek a közösség érdekében korlátozták az egyének (?) másokat kizáró használatát, így szétválaszthatatlanul egybefonódott a termelés és a gyűjtögetés fogalma. (...)

Népünk „gyümölcsészetére” a 18. században megkezdett erdőkülönözések mértek nagy csapást. Ennek során a földesurak teljesen kizárták jobbágyaikat az erdők használatából, legfeljebb némi faizást, vagyis tüzelőfaszedést és engedélyhez kötött épületfavágást engedélyeztek benne, azt is a kimért jobbágytelkek arányában, márpedig a népi gyümölcstermesztés ezekben a közösen használt erdőkben folyt elsősorban. A paraszti lét alapját ekkor szorították le a szántóföldi gabonatermelésre és állattartásra, és a táplálkozásban ettől kezdve a gabonaneműek egyre nagyobb szerepet kaptak. A gyümölcs lassan a mindennapi élelemből csemegévé lett. A nép gyümölcsfogyasztása néhány évtized alatt a korábbinak csak töredékére csökkent. (...)

Azt a körülményt sem téveszthetjük szemünk elől, hogy a gyümölcsészet paraszti értékelése és szemlélete is megváltozott ezzel a jogi átalakulással. Joggal feltételezhetjük, hogy a néhány somogyi és moldvai erdőjáróról, pásztorról fennmaradt adat, tudniillik hogy kéretlenül és ingyen százával oltogatta a vad fákat az erdőben és legelőkben, nem volt elszigetelt, ritka jelenség, hanem egy eltűnőben lévő világ és szemlélet utolsó képviselője. (...)

A falu közterületein, erdőiben, legelőkön, ártérben, utak mentén növekvő gyümölcstermő fákról mindenki részesülhetett, akkor is, ha azt valaki már oltással megnemesítette. (...) Amint az egy későbbi jegyzőkönyvi tételből kitűnik, a város határában, legelőn, szántón vagy az utak mentén álló fák és azok termése nem azé volt, akinek a földjén nőtt, hanem a közösségé. (...) Gyümölcshöz a lakos úgy juthatott, hogy megvárta, amíg a tanács a gyümölcsszedés napját kihirdette, „annakutánna kinek hová tetszett gyümölcsszedésre oda ment, senki sem ellenezte, mind a gyümölcsfák, mind pedig gyümölcsei közönségesnek tartván a városiaktól... Ki melyik fához hamarább érkezhetett, ámbár más földjén lett légyen is, szabadosan megrázhatta, gyümölcsét felszedhette és senkitől nem turbáltatott”. A szőlőkben lévő fák kivételt képeztek, azt a szőlő tulajdonosa használta kizárólagos joggal, akárcsak a szőlejét. (...)

A gyümölcsfák kizárólagos magánbirtoklásának gyakorlatához az első lépés a közterületen álló fák termésének lefoglalása. Például a Hargita hegységben egy bőven termő vadalma-, vadkörte-, esetleg oltott fát, még akkor, mikor gyümölcse éretlen volt, valamilyen jellel lefoglaltak: szalmakötéllel körülcsavarták, a fa tövéhez kis kőhalmot raktak stb. Ezekről a fákról is ehetett azonban az arra járó utas, pásztor vagy fuvaros. A Kis-Alföldön az első világháború előtti időben is ráverték tulajdonjegyüket az ilyen fára, de a jel itt is csak az ez évi termésre vonatkozott. (...)

Ahol, s ez volt az általánosnak mondható, a földesúrnak sikerült a 18. század végén vagy a 19. század elején a jobbágyokat kiűzni az erdőből az elkülönözéssel, a további irtást, oltogatást és gyümölcstermelést is megtiltotta az erdőben. A jobbágyok mindenhol ellenálltak, ősi szokásjogaikra hivatkoztak, de sikertelenül. Néhány helyen egy kis erdőrészt sikerült megkapniok az erdőben maradt gyümölcsfák kárpótlásaként, másutt elérték, hogy az elvett gyümölcsfák oltási költségeit az uradalom megváltotta pénzen, valamint a termés felbecsült értékéért is kaptak valamit. A jobbágyok többsége a fákhoz ragaszkodott, és fellebbeztek, de a legmagasabb fórumokon is ellenük döntöttek. A bírák a szokásjoggal ellentétben a nyugat-európai feudális modell szerint ítélkeztek, s ebben az erdő a földesúr kizárólagos birtokát jelentette." (forrás: Magyar néprajz II.)

A gyümölcsszedésre vonatkozó komplex szokásjog tehát már régebben megszűnt, mégsem lehet teljesen kiölni még a mai ember jogi-erkölcsi gondolkodásából sem bizonyos dolgokat. Vegyük például a településen a telek és az út közötti füves területekre ültetett gyümölcsfák helyzetét: ez a földterület önkormányzati tulajdon, a mellette lévő ingatlan tulajdonosa viszont köteles azt rendben tartani. Megválaszthatja például, hogy szimplán csak a gazt fűnyírózza, vagy kezd vele valami célszerűt: meggyfát ültet rá. A meggyfa azonban, és vele együtt a későbbi termés is, jogilag az önkormányzat tulajdona lesz. Ki kérdőjelezné meg azonban, hogy mindenki szabadon leszedheti a saját portája előtt álló, saját munkájával rendben tartott fákról a meggyet? Mindenki a magáét, így illendő. Mégis, ha arra sétál valaki a járdán, és szakít egy-egy szemet, akkor ki kevésbé, ki jobban húzza össze a szemöldökét, mégis: ez el van nézve az arra járóknak. Zacskóval, vödörrel menni azonban durva illetlenség, és mindenki jogosnak tartja, hogy a "gazda" elzavarja, aki nagyobb mennyiséget akar szedni.

Szokásjognak talán nem nevezhetjük a jelenséget, mert ez csak egy apró jogterület, és természetesen nem lehet jogi eszközzel kikényszeríteni az érvényesülését. Illendőségnek, erkölcsnek tartani pedig talán egy kicsit kevés, mert a társadalom önszabályozása mégiscsak bizonyos nyomást gyakorol arra, aki a szokás ellen megy. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy tekintettel arra, hogy mennyire nem működik a jogszerű megoldás, és mennyire igazságtalannak érezhetjük azt, át kéne gondolni a közterületi gyümölcsök, hasznos növények szedésének szabályozását.  

És kié a madárfütty?

Kormos Eszter

Címkék: gyümölcs szokásjog

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://studiolum.blog.hu/api/trackback/id/tr573135473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.